Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Molnár Sándor Károly: A két világháború közötti protestáns egyesületek belépési nyilatkozatainak elemzése
120 Egyháztörténeti Szemle XI1/1 (2011) alternatív formájának.31 A nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező KIÉ és Bethánia fogadalomtételeiben nem esik szó az anyagi teherviselésről. Az SDG fogadalomtételében ez viszont komoly elvi üzenettel rendelkezett. Kifejezett anyagi támogatást csak az SDG követel, ami úgy értelmezhető, hogy a legnyíltabban törekedett a tagok fölött álló, de az anyaegyháztól nem függő szervezett közösség kialakítására. A Missziói törvény értelmezését jól tükrözik az egyesületi vezetők Kálvinista Szemlében megjelent összefoglalásai, azokból differenciáltabb kép tárul elénk. Míg a KIE32 viszonylag gyenge anyagi lábakon álló egyesületként mutatta be magát,33 addig a Bethánia3« egy anyagi függetlenségét féltő szervezetként jelent meg. Az SDG anyagi helyzetére nem történik utalás, csupán függetlenségére. A táborozások és táborterület, illetve infrastrukturális háttér anyagi likviditásának a kérdése nem került elő.35 A körkérdésre adott válaszok után Enyedy Andor foglalta össze a véleményeket és 31 A római katolikus kegyességben vannak olyan formulák, melyeknek elmondása kötött rendben történik és fontos részét képezik az adott rendnek, csoportnak. De ez a protestáns felekezeteknél mindig is idegennek számított, leszámítva néhány kisebb csoportot, kegyességi irányzatot. 32 „Nemcsak szükségesnek látom, hogy a református keresztyén ifjúsági egyesületi munkát az egyház vegye a kezébe, hanem szilárd meggyőződésem az, hogy másképp a munka fenn sem maradhat. Nyíltan megmondom, hogy ennek a főoka anyagi természetű. Eddig a holland református ifjúsági egyesületek segélyezték a magyar munka református ágát. Gyűjtöttek annak idején egy nagyobb összeget, melyből félévi részletekben küldöttek ide annyit, hogy abból a református ág hivatásos titkárának szerény fizetését fedezni lehetett. [...] Gondoskodni kell tehát a ma folyó és szépséges fejlődésnek indult református ifjúsági munka fenntartásáról.” EÖRDÖGH ÁRPÁD: Az egyház és a Református Keresztyén Ifjúsági Egyesület. In: Kálvinista Szemle, 1933. 5. sz. 1. p. 33 A KIE anyagi hátteréről keveset mond el visszaemlékezésében Koczogh András, de sokkal többet sejtet. Az állandó költözködés és építkezés jellemezte a KIE történetét. Leginkább a főváros területén rendelkeztek ingatlanokkal. Ld. KOZOGH ANDRÁS: Emlékeim a KIE 60 éves múltjából. Bp., 1943. •M „Ezt nyújtja a C.E. szövetség, melynek az egyesület csak jogi kerete. Ha nincs egyesület, akkor tagjainktól nem várhatunk külön anyagi áldozatokat, mert az egyházi pénzek közvetlenül az egyház pénztárába folynak be és azok felett a presbitérium rendelkezik. Pedig a C.E szövetség tagjai nemcsak dolgoznak az egyházért, hanem örömmel adakoznak is az istenországa ügyéért folyó munkákra. Természetesen a lelkesen és céltudatosan adakozók joggal megkívánhatják, hogy az adományaikból befolyó pénz felett ők rendelkezzenek. Az egyesületté válásnak ez a másik indoka. [...] Amelyik egyesület jó munkát végez, csak hadd csinálja tovább. Álljanak lelkipásztoraink az egyesületek élére, persze nem a feloszlatás, hanem a felvirágoztatás gondolatával. Majd akkor egyházivá lesz, aminek azzá kell lennie és viszont független marad az, melynek függetlensége csak hasznára van a hivatalos egyháznak is, mint a pécsi példa mutatja.” Nyáry Pál: Egyház és egyesület. In: Kálvinista Szemle, 1933. 6. sz. 41-42. p. 35 Papp BÉLA: A Soli Deo Gloria Szövetség és Egyházunk. In: Kálvinista Szemle, 1933- 11- sz. 82. p.
