Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Molnár Sándor Károly: A két világháború közötti protestáns egyesületek belépési nyilatkozatainak elemzése
A két világháború közötti protestáns egyesületek... 115 Az új és modernkori naponkénti Szentírás-olvasás a pietista herrnhuti közösséghez vezethető vissza, amely immár majd háromszáz éve jelenteti meg minden évben az ún. Losung-ot, azt a naponkénti Bibliaolvasáshoz használt vezérfonalat, melyet aztán később a metodisták és más kegyességi csoportok is átvettek. Az első modernkori bibliaolvasó kalauz 1731-ben jelent meg Ein guter Muth; Als das Tägliche Wohl-Leben Der Creutz- Gemeinde Christi zu Herrnshut, im Jahre 1731. Durch die Erinnerung ewiger Wahrheiten, Alle Morgen neu. címoldallal. A kis könyvecske alig 4*9 cm nagyságú, tehát olyan kézikönyv volt, melyet mindig magukkal vihettek a tulajdonosok. A forma tehát eszköze lett a tartalomnak és meg is maradt mind a mai napig. Bibliaolvasó kalauzok kiadása megmaradt a zsebkönyvméretnél, ettől nagyobbak csak az áhítatos kötetek. A Bibliaolvasó kalauz teljesen új alapokra helyezte a kegyesség mindennapi gyakorlását.12 * A Biblia olvasásának modernkori történetében a következő nagy lépés a Brit és Külföldi Bibliatársulat 1804-es londoni megalapítása volt. Néhány évvel később magyar területeken 1838-ban Kőszegen - a maga korában „magyar Frankénak” is nevezett - Wimmer Gottlieb Ágost (1791-1863) egyik barátjának ösztönzésére egy nyomdát állítottak fel, melyben néhány év alatt mintegy 70.000 Bibliát nyomtattak. A Szentírás-terjesztés a kolportőrök feladata volt, akik gyakran összetűzésbe kerültek a helyi lelkészekkel vagy tanítókkal, mivel a rendszeres Bibliaolvasás céljából a házaknál kiscsoportos összejöveteleket tartottak.« A 19. század tekinthető a tömeges Szentírás-kiadás időszakának. A Biblia-kiadások darabszámaiból következtetni lehet arra, hogy korábbi századokkal összehasonlítva nagyságrenddel nőtt a Bibliának mint könyvnek az országos terítettsége. A 19. század második felében megerősödő kegyességi csoportok és mozgalmak hatására egyre nagyobb mértékben fordultak a lelkészek, illetve a lelkészképzéssel foglalkozók közül a Szentírás-tanulmányozás metodikai nehézségei legyőzésének kérdése felé. így készültek el az újabb Biblia-fordítások.14 A fordítások és revíziók egyaránt szolgálták a Szentírás nyelvezetének frissítését, és a különböző kegyességi mozgalmak által támasztott minél hitelesebb fordítási munkát. A naponkénti Biblia-olvasás céljához, mint fentebb nyilvánvalóvá vált, több évtizedes útra volt szükség Magyarországon. A herrnhuti pietista közösség által kiadott Biblia-olvasó kalauzhoz hasonló kiadvány megjelenésére még sokat kellett várni. E cél megvalósítására különböző egyesületi lapok törekedtek. Az első világháború előtt a Mustármag15 mellékleteként 12 1996-ban több mint 1 millió példányszámban és 40 nyelven jelent meg a Losung. >3 SZIGETI Jenő: 19. századi magyar bibliaárusok. In: Egyháztörténeti Szemle, 2005. 2. sz. 98-113. p. 14 A legjelentősebb bibliafordítási és reviziós munkák közé tartoznak 1848-49 és 1945 között Kámory Sámuel teljes Biblia-fordítása (1870); Károli-Biblia teljes revíziója (1908); Czeglédy Sándor Újtestamentuma (1924); Raffay Sándor Újszövetsége (1929); Kecskeméthy István Újszövetsége (1931); Farkas László Újszövetsége (1938); Czeglédy-Raffay közös Biblia-fordítása (1938). Mustármag: magyar keresztyén nők lapja, 1903. október - 1944. december,
