Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Molnár Sándor Károly: A két világháború közötti protestáns egyesületek belépési nyilatkozatainak elemzése
112 Egyháztörténeti Szemle XI1/1 (2011) Elemzés A források felépítésüket tekintve nagyon hasonlóak. Mindhárom belépési nyilatkozat egy elvi és egy pragmatikus részből áll, melyet további három jól elkülöníthető részre lehet osztani. Az első rész egy bővebb, dogmatikai szempontból is vizsgálható szöveg, melyben a belépni szándékozó az elvi elkötelezettségét fejezi ki. Ez a KIÉ esetében csak egy fél mondatot jelent, a Bethániánál már az első három mondatot, az SDG fogadalomtételében pedig két bekezdésnyi szöveget. Fontos szerepet kap itt a bűnbánat, a hála és hitvallástétel vagy elköteleződés. A második rész a Biblia naponkénti olvasásának fogalmát és az istentiszteleti alkalmakon való részvételt tartalmazza, a harmadik pedig a szervezet iránti lojalitás deklarálása. A negyedik, záradék rész a szervezetből való kilépés módját jelöli meg. Közös mindhárom szövegben, hogy a belépni szándékozók elvi döntésük megalapozásának a kifejtésével kezdődik. A legrövidebb formula ebben a tekintetben a KIÉ nyilatkozatában található: „Bízva Isten megsegítő kegyelmében, alulírott fogadom, hogy Jézus Krisztusnak hűséges követője akarok lenni.” Az egyszerű megfogalmazás visszavezethető arra, hogy ez a legrégebbi szervezet, melyet még 1844-ben George Williams alapított, elsősorban iparoslegények számára. Természetesen a későbbiekben ez a szervezet is jelentős értelmiségi potenciállal rendelkezett, de mindvégig megmaradt az egyszerű hitvallási formula. Már a 19. század utolsó két évtizedében megindultak az előmunkálatok a magyarországi KIÉ létrehozására, amelyet elsősorban állami majd egyházi adminisztratív eszközök akadályoztak. A KIÉ így nagy nehézségek árán 1883. október 31-én alakulhatott meg. A KIÉ fogadalomtételénél bővebb a Bethániáé. Közös mindkét szervezetben, hogy konfesszió fölöttiek voltak, tehát lehettek református és evangélikus (elvétve baptista és metodista ) csoportok szerte az országban, legalábbis elvileg. A legkisebb közös metszet esetükben, hogy a tagok nem hitvallási iratok szellemében megfogalmazott elvi álláspontot vallottak magukénak, hanem a Szentírásból megismert Krisztust. A magyarországi Bethánia CE mozgalomnak is voltak evangélikus osztályai, de jóval kisebb érdekérvényesítő erővel rendelkeztek. A református illetve evangélikus csoportok közötti egyensúly az első világháború végéig állt fenn,* 8 amikortól kezdve a Bethánia Magyarországon református mozgalomnak tekinthető. Bővebb a KIÉ fogadalmánál a Bethániáé, a leghosszabb pedig az SDG- é. Mindhárom szövegben szembetűnő a tartalmi hasonlóság, és a nyelvi fordulatok közötti különbség. A Bethánia- és az SDG-fogadalomtételnek az első része hasonlóságot mutat a Heidelbergi Káté I. Űrnapjára vonatkozó (1-2.) kérdés-feleletben foglaltakkal. Az SDG esetében nagyon fontos volt a e) A szétszórtságban élő egyháztagok gondozása (szórvány vagy diaszpóra-misszió)” 8 A Bethánia megítélését és annak okait jól tükrözi az első világháború után: CsiA SÁNDOR: A Bethánia-egylet és a kálvinizmus. In: Kálvinista Szemle, 1920. 4. sz. (A szerkesztőség válasza rögtön a cikk után következik.) Bár aláírás nélkül jelent meg, valószínűsíthető, hogy a feleletet Sebestyén Jenő írta.
