Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)

2011 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Bitskey István - Tasi Réka - Csorba Dávid: "Homályban és tükör-által". Barokk kori prédikátorok az isteni természetről

108

Egyháztörténeti Szemle XII/1 (2011)

„De mivelhogy az Atyának Fia van, és e’ kettőnek Sz. Lelke; innen eszmélhetjük, miként lehetett az Atya mind rajtunk kereskedő Felperes, mind Bíró; a’ Fiú, Meg-váltó, ’s egyszersmind esedező Prókátor; a’ Sz. Lélek, az (absolutionalist) adósság terhe alól való felszabadulásunknak czímeres, nemes szabadsági levelét, leikeink hús táblájokon meg-iró ’s meg-petsétlő secretarius. Az Atya Szent Fiát adta értünk: Ján. 3:16. a’ Fiú Szent Attyának bé-adta váltságunk árát; mellyet az Atya acceptá\t, ’s el-vött, és úgy hozzánk meg- engeszteltetett: melly transactio, meg-szerződés után, a’ Sz. Lélek-is örömmel ki-adja a’ mi Istennel való meg-békélésünknek, ’s lelkünk következendő boldogsága felől való bizonyosságunknak szabad nemes levelét, önnön maga lévén annak zálaga és pecsétje: Éfés. 1:14. és 4:30. ’S ebben áll a’ mi egész idvességünknek rendi ’s oeconomiája: Ján. 17:3.”45

Debreceni Ember Pál felfogása alapján tehát ez az allegória egy kölcsönös feltételrendszert ír le. Minthogy az isteni kijelentés öröktől fogva történik, a tévtanok is folyamatosan vitát gerjesztenek, újabb és újabb emberi jelképek honosodnak meg, tehát egyetlen út van, mely ezt a bizonytalanságot feloldja: a szövetségkötés jogi aktusa. A kálvini teológiának is része már a szövetség az ember és az Isten között, és egész rendszerré épült ki, különösen is az ún. második reformáció (Nadere reformatie) idején.46 A szövetségteológia már nem az Isten attribútumairól beszélt, hanem az Isten és az ember közti, a szövetségben adományként kapott szabadságról és felelősségről.4? A korábbi logikai értelmezéseket tehát Ember Pál akként haladta meg, hogy olyan, az ész számára felfogható (transactio), de metafizikai létezők közti viszonyrendszert vázolt fel, mely nemcsak szisztematikusabb az eddigieknél, hanem az allegorézis ellenére is kézzel foghatóbb, hiszen az emberi világ analógiájára működik. A 17. század végének coccejánus exegetikai olvasatában (Burmann, Witsius alapján) az isteni hármasság személyeinek egymás közti jogi lépése a kálvinista bűn- és kegyelem-tan rendjét beláthatóvá, sőt dinamikussá teszi. Az igaz Istennek az ember iránti többszörös elkötelezettsége a garancia a mindenkori kegyelemre, az emberi és az isteni világ közti ökonómiára, egyensúlyra,48 hiszen „a hármas kötél nem hamar szakad el” (Préd 4,12).

(A tanulmány a TÁMOP 4.2.1/B-09/1/KONV-2010-007. sz. projekt támogatásával készült.)

15 debreceni Ember, 1700.474-475. p.

46 JONG, OTTO J. DE: Figuren en thema’s van de Nadere Reformatie. 1-3 vols. Kämpen, 1987.; Uo., 1990.; Rotterdam, 1993.; BRIENEN, TEUNIS: De Nadere Reformatie en hét Gereformeerde Piétisme. ’s-Gravenhage, 1989.

47 CZEGLE, 1976. 12. p.

4» Ember Pál teológiai világképének meghatározó művei, melyeket ennél a résznél is citált: Burmann, Frans: Synopsis Theologiae et speciatim Oeconomium Foederum Dei. Utrecht, 1687. (3. kiad.); WITSIUS, HERMAN: De Oeconomia Foederum Dei cum hominibus libri IV. Utrecht, 1694. (3- kiad.)