Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Bitskey István - Tasi Réka - Csorba Dávid: "Homályban és tükör-által". Barokk kori prédikátorok az isteni természetről
104 Egyháztörténeti Szemle XII/1 (2011) hadd hirdethessem-ki a’ te nagyságos dolgaidat, szent neved ditsőségére, bűnös lelkem ’s választatott híveid lelkeknek örökké-való javokra! Amen.”29 30 Az utolsó, li. beszéd a Szentháromság titkát jáija körül, és mind retorikai szerkesztését és homiletikai ívét tekintve, mind dogma- és kegyességtörténeti nézőpontból megérdemli a figyelmet. A szöveg homiletikailag egyszerű, az ún. „belgiomi metódust” követi: a 17. század végi németalföldi coccejánus prédikációk alapeleme a sensus literalis-t alkalmazó magyarázat (a textus propositiója és exegézise), majd a lelki értelmet boncolgató, sensus allegoricus-t érvényesítő applicatio.3° A közbülső helyen álló Tanúság a magyarázat következtetéseit viszi tovább, annak analógiáit, s tropológiáját járja körbe, mely átvezet a személyes lelki értelmezésre, az applicatio-ra, s végül a beszédet fohász, vagy ének zárja, ez esetben még az egész kötet coda-ja, a peroratio és a dicsőítés (a 19. és 104. zsoltárral). Ennek a beszédnek a szerepe tehát kettős: nemcsak az ünnepkör legfontosabb elemét, a Szentháromság-tant értelmezi a korszak kegyes coccejánus írásmagyarázati módszerével,31 hanem ennek fényében adja meg az egész kötet intencióját. A textust Ember Pál két részre bontotta a propositióban, az első rész a mennyei tanúságtevőket jeleníti meg (Szentháromság), a második pedig az ő földi eszközeiket (Lélek, víz, vér). Az utóbbi arra szolgál, hogy a mennyei tanúk logikailag nem, csak hittel elfogadható létét jelölje a világban. „Hogy a’ sár házban lakó, földből való ember, ki mint a’ fel-vetett kö, örökké tsak a’ földre siet, azt ne mondja: Kicsoda hág fel nekünk az égbe? ki hallgatja-meg, ’s ki mondja-meg nékünk, mitsoda tanubizonságot tesznek azok a’ három mennyei tanuk? Azért e’ földön testáló tanukat-is állít elő az Apostol.”32 A János apostol első leveléből felvett textust Ember Pál Ágoston doctor alapján magyarázza, melyről megállapítja, hogy nem ellenkezik ez a hitnek analógiájával: a víz a keresztség záloga, a vér metonimikusan az úrvacsora eszköze, és a szent Sákramentom a Lélek által lesz hathatós. Ezeknek a 29 Debreceni Ember, 1700.445. p. 30 Csorba Dávid: Debreceni Ember Pál prédikációinak tanulságai. In: Theológiai Szemle, 2000. 6. sz. 351. p. 31 ZOVÁNYI JENŐ: A coccejanizmus története. Bp., 1890.; SCHRENK, GOTTLOB: Gottesreich und Bund im älteren Protestantismus vornehmlich bei Johannes Coccejus. Gütersloh, 1923.; FAULENBACH, HEINER: Weg und Ziel der Erkenntnis Christi. Eine Untersuchung zur Theologie des Johannes Coccejus. Neukirchen- Vluyn, 1973. (Beiträge zur Geschichte und Lehre der Reformierten Kirche, 36.); CSORBA Dávid: Coccejánus volt-e Debreceni Ember Pál? In: A Ráday Gyűjtemény Évkönyve, 9. Bp., 1999. 39-67. p. 32 Debreceni Ember, 1700. 469. p. A költői érvelés első részében, a 20. századi olvasó számára a „Föl-földobott kő” c. Ady-vers allúzióját sejtető szövegben a bábeli történet Ámós 9,2 alapján megidézett parafrázisa olvasható.
