Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Marosi István: Görög katolikusok Bereg vármegye Tiszaháti járásában
30 Egyháztörténeti Szemle Xl/1 (2010) volt, de nem alakult ki az egész ruténságot átfogó intézményrendszer. A kenéz, és a kiváltságosabb soltész tisztség kialakulása után elsősorban a szervezési feladatok ellátásában volt jelentős tényező. Béla király ugyanis rájuk bízza a tatárjárás után elnéptelenedett vidék betelepítését, illetve a megmaradt csoportok összegyűjtését. Elvégzett munkáik miatt ezek a családok kiváltságosak lettek és örökölhetővé vált tisztségüké A két nép találkozása hozta létre azt a helyzetet, hogy a rutén és a vlach (oláh) népet gyakran összemossák. Valószínűleg a területi egy- másmellettiség, az egyházi szertartás rendszere és az alapszintű köz- igazgatási rendszer egyezése miatt. De lehetséges ez azért is, mert a rutének élére vlach vezetők álltak, s ők irányították a betelepítést.® Később az unió vállalása asszimilációt eredményezett, ami egyet jelentett az eredeti vlach jogú életmódról a földművelő életmódra való áttéréssel. Ez pedig feltételezi egy jelentős számú magyar nyelvű mag jelenlétét.4 * 6 7 Bereg vármegye ősi szláv lakosságára utal a helységnevek szláv eredete is: Galgó, Tarpa, Csaroda, Szernye stb., ezeken a településeken a honfoglalás után is 150-200 évig szlávul beszélhettek, majd a kétnyelvűség után elmagyarosodtak.7 A ruténok első csoportja a 11. században, majd a 13. századtól kezdve szivárogott át Galíciából Mára- maros, Bereg, Ung és Zemplén megyék gyéren lakott hegyes vidékeire. Első betelepítésükről egy 1326-ban kelt oklevélben olvasunk, egy Kálmán király által betelepített rutén csoportról.8 9 A mai történelemfelfogás szerint a ruszinok a 13. századtól kezdtek betelepedni, annak ellenére, hogy a szláv kontinuitást vallók azt mondják, hogy a honfoglaló magyarok „rutén hercegséget” találtak ezen a területen.? A Ruszból betelepülők hozták magukkal a „Rutenus” elnevezést, ami az érkezés helyének és az érkezők etnikumának latinosított változata. A magyar nyelvben a nép neve a rutén és ruszin változatban terjedt el, s idővel jelentéstartalma megváltozott.10 Már nem az érkezés helyét, hanem a nemzetiséget kezdte jelenteni. 4 Vö.: LehoczkyTivadar: Bereg vármegye. Bp.-Beregszász, 1996. 200kk. s Uo. 6 Sasvári László: Ortodox és görög katolikusok együttélése Észak- Magyarországon a 18-19. században. In: a miskolci Herman Ottó Múzeum kiadványai, XV. Miskolc, 1984.146-147. p. 7 Vö.: Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. I. Bp., 1963-1998. 539-549- P8 Kiszely István: A magyar nép őstörténete. [Online: http://istvandr.kiszely.hu/ostortenet - 2009. november.] 9 Vö.: Tóth István György: Elég volt az álomból? - Kárpátalja és a ruszinok. In: Rubicon, 1990. 5. sz. 10 Vö.: Font Márta: Házasságok és hadjáratok - Keleti szláv-magyar kapcsolatok a középkorban. In: Rubicon, 1999. 3. sz. 87. p. Az elnevezésre vonatkozó elemzést lásd még: New Advent Online: www.newadvent.org/ruthenians - 200Q. július.
