Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)

2010 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Hegyi Ádám: A gályarab lelkészek bejegyzései Johann Heinrich Fries (1639-1718) albumában: magyarországi diákok Bázelben és Zürichben 1677 és 1720 között

14

Egyháztörténeti Szemle Xl/1 (2010)

Gallenben volt.3<> Harsányi, Séllyei és Szentpéteri 1677-es datálást írt be az album lapjaira.

Több olyan gályarab is van, akinek nem a búcsúzáskor, hanem jóval korábban írták be nevüket az emlékkönyvbe: Szalóczi Mihály (i62ó?-i677 után) 1676. július 13-at adott meg a keltezésben, holott ismereteink szerint 1677. október 20-án távozott Ziirichből.31 Bugány Miklósról (1625-1703), Simon Péterről (1639-?), Szentpéteri Mártonról (?-?) és Rimaszombati Kis Jánosról (1632-1701?) sem tudjuk, hogy már 1676-ban elhagyta volna Ziirichet.32

Fries emlékkönyvébe az 1677-ben bejegyzők mindegyike 1677 októberében indult haza Magyarországra: Szentpéteri Mangó István, Séllyei M. István, Kocsi Csergő Bálint, Kálnai Péter, Harsányi Móricz István, Tatai Pap Sámuel, Karasznai Mihály, Komáromi Süllye István, Szódói Balogh András.33

A gályarab-bejegyzők mindegyike „exul.”34 jelzővel írta be a nevét az emlékkönyvbe, ezzel is utalva sanyarú sorsukra. Általában „Multum Reverendo, Clarissimo ac Doctissimo Viro”-ként35 nevezték meg Friest és gyakran bibliai idézeteket jegyeztek be az emléksorok mellé.36

Ez a sok bejegyzés azt sugallja, hogy Fries központi szerepet vállalt a gályarabok megsegítésében, holott a zürichi segítők közül a magyar prédikátorok a legintenzívebb kapcsolatot Johann Heinrich Heideggerrel (1633-1698) tartották fenn, még hazatértük után is rengeteg levelet váltottak.37 Egyelőre nem kerültek elő olyan források, amelyek azt bizonyítanák, hogy Fries később is kapcsolatban maradt a hazatért gályarabokkal. Ráadásul a lelkészek bejegyzéseihez Fries semmilyen utólagos megjegyzést nem írt. Mégis miért írt be az összes gályarab Fries albumába?

Korántsem Fries az egyetlen olyan zürichi tanár, akinek az emlékkönyvében sok gályarab bejegyzése fordul elő. Johann Lavater (1624- * 32 33 34 35 * 37

3° Thury, 1998.153. p.; RÁcz, 1889.107. p.

31 RÁCZ, 1889. 190. p.

32 RÁCZ, 1889. 25., 165-166., 170. p.

33 s. Varga, 2002.291-309. p.; Thury, 1998. 204-241. p.

34 Pl.: „Petrus Czegledi olim Ecclesiae R(eformatae) Levensis Minister indignus, nunc pro Chr(ist)o Exul.” - UBB. Mscr. AN VI 26w fol. 59r. Vö.: IAA. Nr. 5364.

35 Pl.; Séllyei M. István dedikációjában: „Multum R(evere)ndo, Clarissimo ac Doctissimo Viro, Domino Johanni Henrico Frisio Professori Theologiae Catecheticae Meritissimo haec in perpetuum amoris ac gratitudinis symbolum adjecit...” UBB. Mscr. AN VI 26w fol. 6or. Vö.: IAA. nr. 5365.

s6 Pl. Harsányi Móricz István Pál apostolnak a korinthusiaknak írt második levél 4/9-ből idézett: „Persecutionem patimur, sed in ea non deserimur.” UBB. Mscr. AN VI 26w fol. 64r. Vö.: IAA. nr. 5458.

37 Schaffert, Hans: Eine ökumenische Gestalt in Zürich. Johann Heinrich Heidegger 1. Juli 1633-18. Januar 1698. Professor der Theologie. Protektor der ungarischen Prädikanten. Zürich-Debrecen, 1975.; Zsindely, 1977. 112. P-