Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 4. szám - RECENZIÓK - Móré Tünde: Medgyesi Pál redivivus. Tanulmányok a 17. századi puritanizmusról
158 Egyháztörténeti Szemle XI/4 (2010) csolódó vizsgálódások kiterjednek az imádságelmélet, a forráskritika, hatástörténet területére. A Praxis pietatis fordítási kérdéseivel foglalkozik Petrőczi Éva és Fekete Csaba. Előbbi szerző a Praxis pietatis fordítástörténetéről, illetve Lorántfíy Zsuzsanna patrónusi szerepéről már értekezett az Egy fordítás háttértörténete című 1997-es írásában, ennek a tanulmánynak a folytatásaként olvasható a kötetbeli cikke (Régi bort új tömlőbe - néhány új szempont Medgyesi Pál Bayly- fordításának vizsgálatához). A szerző újabb adatokkal bővíti korábbi eredményeit Medgyesi angliai peregrinációjára és Lewis Bayly életére vonatkozóan, kiegészítve további összehasonlító szövegelemzéssel. A Praxis pietatis fordítástechnikáját magyarországi kontextusban vizsgálja Fekete Csaba. Nemcsak az eredeti angol munkával, hanem az egykorú magyar fordítások jellemzőivel hasonlítja össze Medgyesi Pál megoldásait, ellenpárként Felsőbányái Szabó Mihály A léleknek útiköltsége című művéből idézve (Praxis praxisa, avagy fordító puritánság Medgyesi nyelve alapján). Több példával illusztrálja a Praxis pietatis újrakiadásai során alkalmazott változtatásokat a fordításban, bemutatva Medgyesi nyelvhasználatának alakulását, illetve kitérve azokra a fordítástechnikai megoldásokra, amelyeket maga Medgyesi nem fejtett ki tételszerűen, mégis jellegzetes elemeknek tekinthetőek stílusában. A kötet egyik egyenetlensége, hogy nem egységes Tolnai Dáli János nevének helyesírása. Fekete Csabánál az előbbi változatban szerepel, míg Luffy Katalin, Fazakas Gergely Tamás, Szabadi István és Győri L. János „Dali”-t írt. A helyes névforma valószínűleg Dál községre utalhat, ezt Fekete Csaba források alapján igazolta.2 A váradi Praxis pietatis kiadás címlapja által felvetett problémákat és a lehetséges válaszokat összegzi terjedelmes tanulmányában Fazakas Gergely Tamás. (Az imádság testi kifejeződései az angol és a magyar puritanizmusban. Az 1643-as Praxis pietatis filológiai és ikonográfiái kérdései.) Az írás első része az 1643-as kiadás lehetséges angol forrásaival foglalkozik. Az első egység zárásaképpen a szerző azt fejti ki, milyen okból változtathatta meg Medgyesi a váradi Praxis Pietatis szerkezetét a korábbi kiadásokhoz képest. A tanulmány második egységében az angol művet és annak magyar fordítását az imádság performálásának kontextusa felől közelíti meg. Az imádkozás módjának értelmezése, ennek tükröződése a kiadások címlapjain vezet át a záróegységhez, amely a Praxis pietatis kiadványszerkezeti változásai mögött sejthető lehetséges szerzői intenciókat részletezi, a puritán mozgalomra adott magyarországi reakciók tükrében. Praxis pietatis contracta címmel jelent meg 1692-ben Drégelypalánki János munkája, a Medgyesi-mű átdolgozását Győri L. János homiletikai, retorikai szempontból vizsgálja. (Drégelypalánki János Praxis pietatis-átdolgozásának homiletikai, retorikai vonatkozásai.) Drégelypalánki elsődleges célja az eredeti Praxis hozzáigazítása Fekete Csaba: Melyik Tolnai könyve? In: Magyar Könyvszemle, 1982. 2. sz. 151-157- P-
