Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 4. szám - RECENZIÓK - Móré Tünde: Medgyesi Pál redivivus. Tanulmányok a 17. századi puritanizmusról
160 Egyháztörténeti Szemle Xl/4 (2010) A Lelki A-Be-Ce jelentőségét fejti ki tanulmányában Fekete Károly (Medgyesi Pál lelki A-Be-Ce (1645) című művének katechetikai jelentősége), kiemelve azt a tényt, hogy ez a Medgyesi-munka formailag ugyan a káté jellegzetességeit viseli magán, azonban tartalma eltér a klasszikus alapelemekből építkező katekizmusokétól. Medgyesi szerkezetbeli újításait a Heidelbergi Kátéval összehasonlítva tárgyalja, a tanulmány harmadik egységében pedig a szerző pontokba szedi a Lelki A-Be-Ce jellegzetes tulajdonságait, így elsősorban kegyességtörténeti megközelítés felől, az „evangéliumi tanítás társadalmiasításaként” értelmezi a Lorántffy Zsuzsanna megbízásából készült írást. Nyelvtörténeti szempontot érvényesít írásában A. Molnár Ferenc CMedgyesi Pál „Jajjai” nyelvtörténeti szempontból), Medgyesi Pál prédikációiban jellegzetes „jaj” szó vizsgálata esetében. Gazdag példatárral mutatja be a szó genezisét, használatának alakulását, kiemelve az egyházi nyelvhasználathoz fűződő kapcsolatát, valamint stilisztikai újdonságát. Pesti Brigitta tömör összefoglalásában a kegyességi irodalom hatását vázolja a 17. században, elsősorban Medgyesi Pál életművére - különösen a népszerű Praxis pietatisra - koncentrálva. (Medgyesi Pál és a puritán olvasóközönség.) A fennmaradt példányok possessori bejegyzései nyomán következtet a Medgyesi-művek hatására, így pontos képet kaphatunk ezen olvasókról. Kutatói beszámolójának a végén röviden ismerteti a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Kézirattárában őrzött Dialogus politico-ecclesiasticus példány végén megtalált két kéziratot, amelyek a jezsuita vitairodalomhoz sorolhatóak. A kötet alcíme utal arra, hogy tágabban a puritanizmus irányzatához kapcsolódó problémafelvetések köré szerveződő írások is szerepelnek. így Csorba Dávid a „keserű-édes” kifejezés nyomát követi végig tanulmányában, amellett érvelve, hogy a metafora nem kizárólagosan a puritán gondolkodáshoz köthető. (A puritán formakincs mítosza: a keserű-édes kifejezés.) Egyrészt kontextualizálja a szópárt, röviden ismertetve az 1657-es évhez kötődő értékképzeteket, valamint a 17. század második felének prédikációit érintő szövegvizsgálat révén mutatja fel azokat az értelmezési irányokat, amelyek hozzásegíthetnek a keserű-édes kifejezés szerepének meghatározásához a protestáns világképben. Kegyességtörténeti szempontból közelíti meg Gábor Csilla a 17. századi meditációs köteteket. Két irányt emel ki Kegyesség és (inter)konfesszió c. írásában: a felhasznált forrásokat, illetve strukturális sémákat elemezve hívja fel a figyelmet a kegyességi kultúra interkonfesszionális jellegére. Geleji Katona István Praeconium Euangelicum című latin prédikációgyűjteményének előszava alapján ismerteti a szerző retorikai elveit Mikó Gyula. (Geleji Katona István retorikai elvei és az udvari prédikáció.) Kiemeli a hallgatóság összetételének szerepét Geleji Katona hagyományosabb stílusában, illetve a Praeconium praefatio-ját a Geleji-Medgyesi homiletikai vita horizontjában értelmezi. Az előszóban
