Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Mezey András: "Nemcsak tanulmányozni, hanem megélni"
104 Egyháztörténeti Szemle XI/4 (2010) tanyasi fiatalok azonban sokkal nehezebben barátkoztak meg a saját életükről, tapasztalataikról való tanúságtétellel, a „megnyílással”, mint Sávai János fiataljai, akikkel jó ismeretségben voltak, és be is jártak hozzájuk Szeged-Rókusra. A csoport tagjai voltak többek közt a Tari- fivérek, Dobó László, Tanács István, Jáger István, Zádori Nándor, Ördögh Imre. Találkozóhelyül a bordányi plébánia kínálkozott volna, ám az egyrészt a váci egyházmegyéhez tartozott, másrészt a „szigorú, kemény” plébános, Gábor Imre miatt döntött úgy Perlaki atya, hogy inkább magántanyákon (Zádoriéknál, majd Ördögh Imrénél) jöjjenek össze. Ez a korszak azonban mindössze 3-4 évig tartott; a családalapítások, továbbtanulások miatt a csoport később felbomlott, illetve 1982- től, Perlaki Flórián dombegyházi plébánossá történő kinevezése után fokozatosan beolvadt az újszegedi közösségbe. A mindössze háromtagú lánycsoportot Sávai János a mélyebb lelki életet igénylő lányokból alakította meg. Ez a lelki kapocs igen tartósnak bizonyult, „érdekes, hogy nem az egyéni szimpátia hozott minket össze, hanem az, hogy minden »másságot« türelemmel elfogadunk egymásban, és megéljük” - mondja a csoport egyik tagja, Szélpál Márta, aki két társával máig tartja a kapcsolatot. A lányok talán a legnagyobb sikerüknek azt könyvelhették el, hogy fokozatosan szüleiket is be tudták vonni a Fokoláre-ba, Márta nagymamája is a Máriapolik lelkes látogatója lett, közelebbi rokonságából pedig szinte mindenki megtért. Bár e kisebb csoportnak nem volt tagja, de eljárt közéjük Prohászka Margit Jolánta is, aki olyan lelki élményeket kapott a lányokkal való találkozókon és a lelkigyakorlatokon, hogy rendtársaival ennek alapján alakították ki közös életüket, amikor nyaranként lehetőségük volt összejönni. A lánycsoport ezen kívül rendszeres karitatív munkát vállalt, legtöbbször egyedülálló idős embereknél takarítottak. Az első „szeged-rókusi korszak” vége felé tehát csírájában két olyan hivatási ág is megjelent a közösségben, amelyek a világegyházban élő Fokoláre Mozgalomból már régen ismertek voltak. A hetvenes évek végi - nyolcvanas évek eleji fordulatokhoz sorolhatjuk még, hogy ezután már évi rendszerességgel, minden nyáron sor került a Máriapolik megrendezésére. Sőt, a rendszer lazulásával párhuzamosan az évtized második felében ezek egyre nyilvánosabb keretek közt zajlottak, és egyes nyarakon két Máriapolit is szerveztek, hogy aki az egyikről lemaradt, a másikon még részt vehessen. 1980-ban az ópusztaszeri plébánia adott otthont a találkozónak, ide már Perlaki fiataljai is eljöttek, sőt egyikük itt tartotta az esküvőjét. A rendőri fellépés most sem maradhatott el, a rendezvény után mind a 35-40 résztvevőt igazoltatták. Ugyanezen a nyáron a Smohai-házaspár eljutott Rómába, a Centro Mariapoli- ba, ahol a kéthetes központi képzésen első ízben találkozhattak személyesen Chiara Lubich-kal. Az 1982-ben Szigeti Antal vendéglátásával Gerendáson megtartott második Máriapoli több szempontból is nevezetessé vált. Itt kapcsolódott össze véglegesen a pesti és egri lelkiségi csoportok által képviselt „északi szárny” (velük együtt érkeztek a Fokoláre olyan neves személyiségei, mint Tomka Ferenc vagy Tarjányi
