Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Mezey András: "Nemcsak tanulmányozni, hanem megélni"
„Nemcsak tanulmányozni, hanem megélni.” 97 s a gazdának a kommunista tanácselnöktől, TSZ-elnöktől kezdve a plébánosig mindenkihez volt egy-egy jó szava. Többször vendége volt Lé- nárd György zákányszéki plébános, Szigeti Antal mórahalmi vagy Perlaki Flórián domaszéki segédlelkész, s utóbbi néha magával hozta barátját, Sávai Jánost is. Sávai kérésére a vendéglátó beleegyezett, hogy a rókusiak időnként a tanyájához tartozó erdőben rendezzenek lelki- gyakorlatokat, bár az eredeti terv az volt, hogy e célból saját tanyát vásárolnak. Az ismeretség nem csak ezen az egy szálon futott: a Tari- fiúk, ha Szegeden jártak, rendszeresen Rókusra mentek be misére, így futólag kapcsolatba kerültek a fokolárral. A kamaszkorban lévő ifj. Sándornak, Istvánnak és Antalnak imponált az akkor még hosszú hajat és farmernadrágot viselő, jó szónoki képességű káplán, utóbbi képességéről akkor győződhettek meg, amikor Sávai János 1976-ban a bordá- nyi templomban tartott húsvéti lelkigyakorlatot. „Olyan prédikációt tartott ott nekünk gyermeknevelésről, pedagógiáról, hogy tátott szájjal mentünk haza. És mind a 3 nap alatt nagyon felkészülten mondta el a 45-50 perces triduumokat” - idézi fel Tari Antal. S ha a hittancsoport első gitáros-dobos beat-miséi már Szegeden is óriási hatást gyakoroltak, még inkább elmondható ez a bordányi fiatalokról. Nem csoda, hogy amikor a közösség a következő évben belefogott első „infrastrukturális fejlesztésébe”, amely egy mobil lelkigyakorlatos faház felépítése volt, a Tari-család lelkes segítségére is számíthatott. A munkálatokat szegedi részről Pusker János vezette, id. Tari Sándor biztosította a műhelyt és a szerszámokat. A furnérlemezekből összerótt házikó kb. egy hónap alatt elkészült, ám nem maradt a helyén: szétszerelték és egy IFA teherautóval elszállították a Blikkbe, a Mónosbél melletti Tardosbányára, amely a hittanosoknak - és korábban a kispap Sávai Jánosnak, valamint szemináriumi társainak is - kedvenc kiránduló- és lelkigyakorlatos célpontja volt. Leggyakrabban az erdő mélyén megbúvó Antónia menedékházban szálltak meg,11 de nem egyszer vertek sátrat a mónosbéli erdész, Kovács Lajos házának udvarán is. A hívő katolikus erdész hozzájárult, hogy az udvaron építsék fel újra a faházikót (ma is ott áll), amely 1977-ben a szegediek által megszervezett első 11 Az Antónia menedékházat még a kispapok számára Kovács Lajos ajánlotta fel szállásként, s épp „veszedelmessége”, jobban mondva az erdész kapcsolatai miatt lett egy időre ideális búvóhely: itt szálltak meg ugyanis vadászataik után Komócsin Zoltán, az MSZMP KB külügyi titkára (Komócsin maga is Szegeden kezdte pályafutását), a megye pártbizottságának vezetői és mun- kásőr-parancsnoka stb. is. Mivel a vadról az erdész gondoskodott számukra, nagy becsben tartották, s így történhetett (vagy a vadász-szolidaritásnak volt köszönhető?), hogy zokszó nélkül tudomásul vették, amikor egyszer Kovács - Sávaira és társaira utalva - szállásigényüket ezzel utasította el: „A házat a szegedi vendégek már lefoglalták.” 1970-ben azután a rendőrség ezt a helyet is felfedezte, és figyelni kezdte. ÁBTL. 3.1.5. O-15293, a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság III/III. Alosztály levele a Heves M. RFK. Politikai Oszt. vezetőjének, Kovács Lajos ügyében, 1970. márc. 10.
