Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Csíki Tamás: Kegyúri konfliktusok a gödöllői koronauradalomban a két világháború között
Kegyúri konfliktusok a gödöllői koronauradalomban 47 egyházi adót vet ki, már a világháború előtt szokássá vált a párbér, valamint a templomi perselyezés, sőt „magánértesülésünk szerint” a hitközségnek nemcsak állandó jövedelme, hanem vagyona is van, amiből a Credo egyesület helyi fiókjának ingatlant vásárolt. S ehhez konklúzióként hozzáteszi, a plébánia csupán „az uradalommal (kegyúrral) szemben ragaszkodik a canonica visitatiohoz, míg ő maga azt lép- ten-nyomon semmibe veszi”16. Az egyház- és közjogban aligha jártas jószágigazgató gondolatmenete és szándéka világosnak tűnik. Az uradalom a múltban teljes va- gyontalansága miatt támogatta a plébániát, illetve gyámkodott felette, mely a két világháború között azonban állandó bevétellel rendelkezik (ezáltal a canonica visitatiot, mint szerződést is megszegi), ami lehetőséget teremt a jogviszony újraértelmezésére és a kegyúri terhek csökkentésére. A kincstári jogügyi igazgatóság azonban másként határozott: a kegyúri jogok és kötelezettségek közjogi természetűek, ezért azt sem az egyházközség megalakulása, sem az adószedés nem befolyásolja. A patrónusnak ráadásul az egyház önkormányzatába „beleszólása nincs”, és a templomi elszámolás is mellőzendő, mivel az a plébánossal szemben „bizalmatlanság és zaklatás lenne”, továbbá a gödöllői katolikus hívek és az uradalom alkalmazottjai között „úgy társadalmi, mint hivatalos téren az eddigi viszonyt hátrányosan befolyásolná”.1? Hasonlóan szilárd jogi és történeti érvekbe ütköztek a kegyúri terhek megváltására tett kísérletek. Az isaszegi plébános szerint a földművelésügyi miniszter 1914-ben az „integer Nagy-Magyarország” ajándékaként tett ígéretet az új templom felépítésére (bár erre a canonica visitatio sem kötelezte), amit 1928-ban kívánt beváltatni. Az ügyosztály tisztviselője, Vattay Dezső a koronauradalom „különleges helyzetére” tekintettel 150 ezer pengőt ajánlott fel18 annak fejében, ha a patrónus a kegyuraságtól „egyszer s mindenkorra megszabadulhat”. A jogügyi igazgatóság viszont úgy érvelt, hogy a kötelezettségek a birtokkal járnak együtt, és megszüntetésük legfeljebb a váci püspök beleegyezésével lehetséges.1? A katolikus egyház intézménytörténeti, valamint az azon túllépő: a két világháború közötti társadalmi és szociális aktivitásának vagy a nemzeteszme szakralizációjában játszott szerepének vizsgálata20 egyaránt nélkülözte a mikroszintű perspektívát, s nincsenek bőséges ismereteink a ralliement, az intranzigencia vagy akár az állam és egyház hatalmi viszonyának magatartásformákban és cselekvésekben való megjelenéséről sem. Az említett esetek vajon elárulnak ebből valamit? 16 MOL. K184. 3159. cs. 5. t. 90158/1928.; 3321. cs. 5.1.14057/1929. '? MOL. K184. 3321. cs. 5.1.14057/1929. 18 A lelkész csaknem 400 ezer pengőt kért, a pénzügyminiszter azonban a kisebb összeghez sem járult hozzá. 19 MOL. K184. 3489. cs. 5. t. 46080/1930. 20 Utóbbiakra pl.: Balogh Margit: A KÁLÓT és a katolikus társadalompolitika, 1935-1946. Bp., 1998.; Spannenberger Norbert: Die katolische Kirche in Ungarn, 1918-1939. Stuttgart, 2006. 112-136. p.
