Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Csíki Tamás: Kegyúri konfliktusok a gödöllői koronauradalomban a két világháború között
Kegyúri konfliktusok a gödöllői koronauradalomban 43 gödöllői, bagi, galgamácsai, kerepesi, isaszegi és dányi) templomának, valamint fő- és melléképületeinek fenntartása váltotta ki. A lelkészek minden esetben az 1800-as évek első felében rögzített canonica visitatiokra, valamint a fennálló gyakorlatra hivatkoztak. A kerepesi plébános 1925-ben azzal érvelt, hogy a patrónus a múltban valamennyi épület javítását elvégezte, ami „régi szokás, a néptől is sokszor hallottam”, míg Bagón a nagyobb javításokat „emberemlékezet óta az uraság eszközli, a kisebbeket pedig ősrégi szokás szerint, nemkülönben a királyi döntésekből folyó kötelezettségéből adódóan, készen és szívesen a község teljesíti”.4 A földművelésügyi miniszter más álláspontot képviselt. A kegyúri épületek fenntartására vonatkozó „homályt”a canonica visitatiok eloszlatni nem képesek (ezt a gyakori jogviták is jelziks), ezért annak tisztázását kezdeményezte az egyházi hatóságokkal. 1924-ben Czitó Győző jószágigazgató tárgyalt Podhorányi József főesperessel, majd Hanauer Árpád váci püspöknél tartottak értekezletet, melyen a minisztérium részéről Schandl Károly államtitkár, továbbá a koronauradalom igazgatója, a javadalmas lelkészek és a községek elöljárói vettek részt. A megállapodás mindenekelőtt azt rögzítette, hogy az uradalom és a plébániák között nem új jogviszony létesítése vagy a meglévő módosítása szükséges, hanem a fennálló „helyes megvilágítása” és az ennek megfelelő kegyúri kötelezettségek rögzítése. Eszerint a templomok és a plébániai főépületek fenntartásáról a kegyúr gondoskodik, csakúgy, mint a lelkészlakásokról, a „kisebb helyreállítások” kivételével, ami az országos gyakorlat alapján a javadalmas lelkész kötelessége. A lakások melléképületeinek (istálló, kocsiszín, szénapajta, valamint a kerítés) javítása szintén nem a kegyúr, hanem a plébános, illetőleg az egyházközség híveinek a feladata, azon eseteket leszámítva, amikor a kegyurat erre a canonica visitatio vagy a „helyi állandó gyakorlat által alkotott jogszokás” kötelezi. (Ilyen például a gödöllői plébánia, ahol a templom és az oltár világításának költsége is a birtokot terheli.) A tanácskozás jegyzőkönyve a patrónus jogai között csupán a templompénztár ellenőrzését említi, végül kiemeli, hogy a plébániák nem kincstári, hanem magán kegyuraságiak, mivel azokat Grassalkovich Antal alapította, s 1867-ben a kegyuraság „változatlan joghatályosságban és ugyanazon jogszokás érvénye mellett szállott át a Szent Koronára, ahogy azt a megelőző időben találta”.4 5 6 A megállapodás a felek érdekeit próbálta összhangba hozni. A minisztérium új jogviszony kialakítására és szerződéses szabályozására 4 A felújításokra a koronauradalom versenytárgyalást hirdetett, amiről a minisztérium a jószágigazgatók javaslatának figyelembevételével határozott. Magyar Országos Levéltár (továbbiakban: MOL.) K 184. (= Földművelés- ügyi Minisztérium iratai.) 2787. cs. 5. t. 12411/1925.; 3028. cs. 5. t. 70394/19275 1925-ben pl. bírói ítélet kötelezte az uradalmat a mácsai plébánia kerítésének helyreállítására. MOL. K184. 3159. cs. 5. t. 90158/1928.; 3489. cs. 5. t. 46080/1930. 6
