Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Anka László: Apponyi Albert gróf és a kongruatörvények
56 Egyháztörténeti Szemle XI/1 (2010) niszter törvényjavaslata mellett, aki a vitában elismerte - egyetlen „Igen!”« közbeszólással hogy javaslata csak a lelkészek létminimumának biztosítását volt hivatva szolgálni. Közben Apponyi Albert is magyarázkodásra kényszerült a parlament előtt, mivel annyit példálózott beszédében negatív értelemben a görög nem egyesült lelkészekkel, hogy a román nemzetiséggel szembeni animozitással, gyűlölettel vádolták meg. Az előbbi problémákon és hiányokon túl a gróf egyéb okból is elfogadhatatlannak tartotta Wlassics törvényjavaslatát. „Veszedelmes a törvényjavaslatnak álláspontja, illetőleg a lelkészi jövedelmek jelenlegi állapotának alapúi vétele az egyházaknak belső nyugalmára is. Mert ha mereven elválasztjuk a lelkészi fizetést és a megélhetési minimum megállapítását és kiegészítését annak lehetőségétől, hogy a megállapított állami segély keretein belül lehessen az adózási viszonyokon is könnyíteni, akkor érdekellentétet teremtünk a lelkész és hívei között, a mely érdekellentét az egyházak beléletére pusztítólag hat és semmi egyébre nem alkalmas, mint arra, hogy a felekezetnélküliségnek amúgy is grasszáló betegségét tovább terjessze.”‘4 A felekezetnélküliséget, vagy egy új vallásalapításnak tiltakozásképpen választását azért látta veszedelemnek, mert a kongruatörvény nem enyhítette volna szerinte a hívek egyházi adóterheit, ami járhatott volna az elégedetlenek részéről egyházelhagyási következményekkel. Wlassics Gyulával szemben egy csipetnyi lovagiasságra is telt Apponyitól, ami egyben irónia volt a képviselőházi vitában szintén résztvevő öreg Tisza Kálmán korábbi miniszterelnökkel szemben. Tisza Kálmán ugyanis nem tartotta fontosnak, hogy legyen a törvénynek olyan kitétele, amely engedi a kongruával kapcsolatos problémának közigazgatási bírósághoz való fellebbezését, mint jogorvoslati lehetőséget a lelkészek és egyházaik számára a vallás- és közoktatásügyi miniszter döntésével szemben. Tiszát ez nem érdekelte, Apponyit igen, így az öreg „Generálissal” szemben a jogállamiság képviselőjeként tetszeleghetett. Wlassics ebben a kérdésben egyetértett Apponyival, a gróf ezt köszönte meg neki.« Apponyi erről az esetről és kisebb diadaláról nem is feledkezett meg beszámolni barátjának, az Itáliában gyógykezelésen tartózkodó Károlyi Sándor grófhoz írott leveleiben: „Ebben a congrua- kérdésben nagy követ dobtam a tóba, Tiszáékkal szemben eltaláltam a protestánsok óhajtásait, az öreg olyan dühös is lett, mint a ki más vadászt talál saját tilosában. [...] Egyebekben a congrua-javaslat tárgyalásánál igen sikeres actiót fejtünk ki. Nem is sejtettem, hogy annyira eltaláltuk a dolgot, ma a Protestantismus bennünk látja jogos érdekeinek védőit. Az öreg Tisza bőréből kibúvik bosszankodásában.”* 16 « Uo. 186. p. *4 Uo. 187. p. « Uo. 264-265. p. 16 Magyar Országos Levéltár (továbbiakban: MOL.), P 389. (= Károlyi (II.) Sándor iratai), 2. d. 2. (= Apponyi Albert, 1885-1905.) 67., 69. p.
