Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tamási Zsolt: Világiak az egyházi reformban. Az erdélyi római katolikus vegyes Státus-gyűlés 1848-ban
40 Egyháztörténeti Szemle XI/4 (2010) figyelembe „a szolgálati időt, úgy a teendő pásztorkodás körüli fáradozást és népességet”. A segédlelkészeknek is legyen önálló fizetése, hogy élelmezésükben ne függjenek előjáróiktól. Mindenképp el szeretnék törölni a papok jövedelmei közötti nagy különbségeket, tehát szerintük egységes fizetési rendszerre volna szükség.«8 Ugyancsak ezt javasolta az erzsébetvárosi kerület beadványa is,«« anélkül, hogy konkrét összegre való utalást tett volna. Ettől a gyulafehérvári papság javaslata is tartózkodott.* 100 A bányavidéki kerület papsága „csak annyit” kért, hogy a papság fizetését egyrészt növeljék, másrészt biztosítsák.101 Ezeket az eltérő javaslatokat a zsinati munkálat nem hozta közös nevezőre, annál is inkább, mert amint láttuk, az egységesség elve miatt a kérdés végső rendezését az elmaradt nemzeti zsinatra hagyta. A Státus-gyűlés jelentősége, hogy a megyéspüspök szándéka mellett - a világiak bevonása az egyház belső autonómiájának kidolgozásába - két másik szempont is motiválta a tárgyalt kérdéseknek ezen a fórumon történő rögzítését. Egyrészről, mint erdélyi jogi sajátosság, az Unió kimondásakor a pozsonyi törvénykezés biztosította Erdély külön - az Unióval nem ellentétes - törvényeinek fenntartását.102 Ezt a kitételt felhasználva igyekeztek Erdélyben azt az egyházi autonómiát biztosító törvényi keretet megfogalmazni, amelyet a többi egyházmegye részére csak a népképviseleti országgyűlésen tehettek volna meg a magyarországi püspökök. Másrészről, főleg az alsópapi reformtervek miatt az erdélyi egyházmegyés papság tudatában volt, hogy az egyházmegyei zsinaton, az egyházjogi előírásoknak megfelelően csak véleményformáló, javaslatot tevő szereppel rendelkezhet, az egyedüli törvényhozó, döntésképes személy maga a megyéspüspök, míg a vegyes Státus-gyűlés döntéshozásra is jogosult volt, egyszerű szavazattöbbséggel. így amiről ott tárgyalni lehetett, az az alsópapságnak is érdeke volt, hogy a törvényesítés miatt szavazatra legyen bocsátva. A fentiekben bemutatott státus-gyűlési tárgyalásokra és döntésekre a megyéspüspök által meghirdetett rendben 1848. augusztus 27-30-án sor került, ezt követően szeptember első két napján az egyházmegyei zsinati munkálatokon ezeket a döntéseket csak megismételni volt már csak szükséges. Az érvénybe lépés szempontjából fontos, hogy szeptember 2-án az előbbi napon történt egyházmegyei zsinati munkálatok jegyzőkönyvét, szeptember 4-én pedig a második zsinati nap jegyzőkönyvét olvasták fel és hitelesítették.103 Ez már önmagában elegendő jogi feltételt biztosított ahhoz, hogy a tárgyalt kérdések «8 Torda-Aranyos kerület beadványa. (Ld. 40. sz. jegyz.) «« Erzsébetvárosi kerület beadványa. (85. sz. jegyz.) 100 Gyulafehérvári papság beadványa. (Ld. 19. sz. jegyz.) 101 Bányavidéki kerület beadványa. Abrudbánya, 1848. augusztus 1. GYÉFKL. Pl. 389. d. 11. cs. 1010/1848. sz. 102 Vö. 9. sz. jegyz. 103 A szeptember 2-i jegyzőkönyvben: „a jegyzőkönyv olvasása és hitelesítése után”, a szeptember 4-i jegyzőkönyvben: „olvastatik a második ülési jegyzőkönyv és hitelesítetett” megfogalmazással találkozunk.
