Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tamási Zsolt: Világiak az egyházi reformban. Az erdélyi római katolikus vegyes Státus-gyűlés 1848-ban
Világiak az egyházi reformban. Az erdélyi római katolikus vegyes Státus-gyűlés 1848-ban1 Tamási Zsolt 1848-ban a forradalmi változások során a politikai szempontok mellett a pozsonyi országgyűlés áprilisban szentesített, egyházat érintő törvényei az egyházmegyékben a reformok átgondolására és megfogalmazására adtak lehetőséget. Külön jelentőséggel bírt, hogy az 1848/3. te. az új miniszteri igazgatás alá rendelte az egyházzal kapcsolatos ügyintézést. A felelős miniszteriális rendszer átvette a király jogkörét,2 3 4 ami ellen természetszerűen tiltakozott a katolikus egyház, számolva azzal a lehetőséggel, hogy a kormányok gyakran cserélődnek, s így nehezen elképzelhető egy ilyen törvény alkalmazása, ha egy vallásellenes, protestánsa vagy csak akár egy közömbös kormányzat gyakorolná a királyi főkegyúri jogot. Az 1848/13. te. kinyilvánította az egyház tizedről való lemondását. Az alsóházi törvényjavaslat a főrendek által is elfogadásra talált, viszont a későbbiekben az egyháziak ellátásának a gondja vetett fel komoly problémákat ezen a téren. Az 1848/20. te. a vallásfelekezetek közötti egyenlőség kimondásával megszüntette a katolikus vallás addigi államvallás jellegét. Ez elméletileg lehetőséget biztosított az államtól függetlenedő egyházi autonómiára, ennek működési elvei viszont részletes kidolgozásra vártak. A felsőpapság nevében a Scitovszky János pécsi püspök által megszövegezett betoldást - a vallási egyenlőség és viszonosság a felekezetek „saját hitelvei és egyházi szerkezete sértetlensége mellett” legyen kimondva — a pozsonyi országgyűlés nem fogadta el, ezért a későbbiekben egy petíciós akción keresztül igyekeztek a hívek bevonásával bizonyítani a belső autonómia széles körű igényét a püspökök. A hívek szerepe a katolikus egyházmegyékben ezzel ki is merült volna, az egyházi reform kidolgozása terén ugyanis a püspöki kar a papsággal közösen tervezett csak zsinati munkálatokat. Erdélyt leszámítva csak a veszprémi egyházmegyében javasolták a hívek szerepének fokozását.4 Éppen ezért a hívek bevonása az egyházi reform kidolgozásába két szempontból is erdélyi specifikumként tartható számon. Egyrészt a tervbe vett nemzeti zsinatra történő előkészületként az erdélyi egyházmegyés püspök nem csak egyházmegyei zsinatot hív össze és vezet le, 1 Készült a Bolyai János Ösztöndíj támogatásával. 2 Török Jenő: A katolikus autonómia-mozgalom, 1848-1871. Adalékok a magyar liberális katolicizmus történetéhez. Bp., 1941. (továbbiakban: Török, 1941.) 17. p. 3 Lonovics József Csanádi püspök utalt először erre a lehetőségre. - Török, 1941. 20. p. 4 A javaslat szövege: a „püspök kinevezésére az uralkodónak három jelöltet terjesszen fel a megye papsága, a világiaknak is mérsékelt befolyást engedve a jelölésbe”. Váci Püspöki és Káptalani Levéltár, Protocollum exhibitorum, 1848. szeptember 12.
