Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Anka László: Apponyi Albert gróf és a kongruatörvények
Apponyi Albert gróf és a kongruatörvénvek 53 niszter, egyedül az én személyemben talált elegendő garanciát a szívén fekvő vallási érdekek szempontjából.”6 7 Apponyi Albert az 1898-as kongruatörvény vitájában A 19. század végi Európában két formája létezett a lelkészek anyagi támogatásának. Egyes országokban (Belgium, Franciaország) kvázi állami hivatalnok módjára kapták fizetés formájában a támogatást a papok. Más országokban (Német Császárság, Osztrák Császárság) a lelkészek ellátásáról a vallásfelekezetek tagjainak kellett gondoskodniuk, az állam ehhez rendelt kiegészítő támogatást. Magyarországon a tizenkilencedik század végéig egy 1802-es királyi rendelet volt érvényben, amely a lelkészek éves jövedelmét 300 forintban állapította meg. 1898-ra az ebből eredő helyzet már tarthatatlanná vált. Wlassics Gyula kultuszminiszter „a lelkészi jövedelem kiegészítéséről” című törvényjavaslathoz mellékelt indoklásban a célt és az irányt tömören ismertette.? A magyar állam a törvényesen bevett vallásfelekezetek lelkészeit anyagi támogatásban kellett, hogy részesítse, mivel a lelkészek erre rá voltak szorulva. A lelkészi jövedelmek az egyes vallásfelekezeteken belül is eltérőek voltak. A lelkészi jövedelem mértékét az egyházközségi adók és a lelkészséghez tartozó birtokok mérete és termelékenysége határozták meg. Az állam azt vállalta magára Wlassics felfogásában, hogy az eltérő szintű jövedelmeket kiegészítve egyenlíti ki. Ezzel együtt az állam nem akart az autonóm jogkörökbe beleszólni. A miniszter ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a kongruába foglalt támogatás csak jövedelem-kiegészítésre fordítható, másra nem. A törvényjavaslat a latin, görög, és örmény szertartású katolikus lelkészek kivételével valamennyi törvényesen bevett vallásfelekezet lelkészeinek jövedelem-kiegészítésével foglalkozott. A katolikusok azért maradtak ki a törvényi intézkedésből, mert jövedelmeik összeírása, amelyet a főkegyúri jogokat gyakorló király utasítására rendeltek el, még nem zárult le, így nem tudták pontosan meghatározni, mekkora összeget kellene a kincstárnak fordítania a katolikus kongrua rendezésére éves szinten. És a törvényjavaslat tárgyalásával párhuzamosan zajlott éppen a katolikus autonómiát szervező második kongresszus is (1897-1902). A többi törvényesen bevett vallásfelekezet lelkészeinek jövedelmét éves szinten 1600, illetve 800 koronára egészítette ki az államkincstár, amennyiben a lelkész magyar állampolgár volt. A törvény elfogadása után alakuló új lelkészi állásnál csak akkor történhetett meg a jövedelem-kiegészítés, ha a felekezet részéről történő előterjesztést a vallás- és közoktatásügyi miniszter is indokoltnak tartotta. A jövedelem kiegészítését minden lelkész főhatósága vagy hitközsége a törvény elfogadása után egy éven belül kérvényezhette a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumnál. A kiegészítés eltérő mértékét a lelkész iskolázottsági 6 Apponyi Albert emlékiratai. 2. köt. 1899-1906. Bp., 1934.162. p. 7 MTT. 1898. 61-62. p.
