Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 3. szám - RECENZIÓK - Tősér Gergő: A piarista rend Magyarországon. Szerk.: Forgó András. Budapest, Szent István Társulat, 2010. (Rendtörténeti konferenciák, 6.) 738 old.
Recenziók 153 dolgozott, majd 1934 és 1942 között, illetve 1947 után a rend romániai tartományának vezetője volt. Käfer István Cédulák Törnek Vincéről, szlovák összefüggéseinek műhelymunkálatai című dolgozata Törnek Vince (1892-1986) piarista teológiaprofesszort, a magyar rendtartomány vezetőjét mutatja be, aki később az egész rend generálisa lett. Cselekedeteivel bizonyította, hogy a magyar és a szlovák identitás megőrzése megvalósítható a keresztény hungarus nemzettudat fogalmának keretein belül. A Piarista zene és színjátszás fejezetben elsőként Ladislav Kaóic Új adatok a piaristák podolini zenetörténetéhez című dolgozatát olvashatjuk. A podolini piarista kollégium alapításától a 18. század végéig Közép-Európa egyik legjelentősebb zenei intézeteként működött, magas színvonalú művek hatalmas választékával. Az újdonságok a kórus 1754-es megjelenésében, az iskola saját zenés színházában, az itáliai concerto-gyűjteményben és a könyvtári kutatásban gyökereznek. Medgyesy S. Norbert és Tar Gabriella Nóra A piarista iskoladráma-színlapok kutatásának módszerei és első eredményei című tanulmánya a kötet következő dolgozata. A dolgozat rámutat arra, hogy a régi magyar színházakat kutató munkacsoport feladatai közé tartozik a 17. és 18. századi magyar iskoladrámák felkutatása illetve facsimile kiadásban történt publikálása. További kutatásokra is szükség van még az iskoladrámák és egyéb korabeli színpadi művek (például némajátékok, kórusművek, párbeszédek, üdvözlő versek) kapcsolatainak feltárásához. Galuska László Pál Nekromanták, táltosok, szélhámosok, garabonciás diákok Iliéi János Tornyos Péter és Hagymási Imre Garabonczás László című iskolai komédiájában című tanulmányából megtudjuk, hogy a 18. század végére a katolikus iskolai színművek profánná váltak, és új dramaturgiai célok jelentek meg. Ekkorra a szerzők egyre nagyobb mértékben emeltek be műveikbe helyi hagyományokban szereplő motívumokat. Hiedelemlények, népmeséi alakok és vagabund-költészeti elemek kerültek a drámákba. Az itt ismertetett két mű - egyik piarista, másik jezsuita szerző tollából - a magyar hiedelemvilágban jól ismert, varázserővel bíró „garabonciás diák” figuráját mutatja be. Ez a figura keleti (sámán), nyugati (Faust-i mágus) elemeket ötvöz a csaló svindler tulajdonságaival. Nagy Imre Egy piarista vígjáték nyelvi kódjai, Vargaműhely, A tunyák oskolája című dolgozata az első magyar komédiával foglalkozik, melynek gyökerei egyébként a veszprémi piarista kolostorban alkotó ismeretlen szerzőhöz vezethetőek vissza. A műben két nyelvhasználati mód figyelhető meg; a kézművesek egyszerű nyelve és gondolkodásmódja, valamint a világi értelmiség által használt latin. Czibula Katalin A piarista iskolai színhciz szerepe a hivatásos színjátszás kialakulásában (tragédiák) című tanulmánya rámutat arra, hogy a 18. századból ránk maradt 49 piarista színpadi mű közül
