Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Anka László: Apponyi Albert gróf és a kongruatörvények
Apponyi Albert gróf és a kongruatörvények Anka László Bevezető A kongnia (congrua sustentatio) fogalma tartalmát tekintve kettős jelentéssel rendelkezik. Egyfelől általános - keresztény vallásfelekezetektől független - értelemben jelenti a lelkészeknek az egyházi jövedelem kiegészítéséül folyósított állami támogatást, másfelől szűkebb értelemben jelenti a katolikus papi fizetés minimumát. Utóbbi jelentéstartalmából fejlődött ki a 19. század során a ma is használt általános értelme. Az alábbi tanulmányban a kongmával általános értelemben (a lelkészeknek az egyházi jövedelem kiegészítéséül folyósított állami támogatásként) foglalkozunk. Magyarországon a tizenkilencedik század második felében és a huszadik század első két évtizedében zajló különböző egyházpolitikai viták - katolikus autonómiai szervező kongresszusok (1870-1871, 1897- 1902) és törvényjavaslatok (1917), kongruatörvények (1898, 1909) - jelentős része az áprilisi törvények elfogadásáig nyúlnak vissza. Az 1848. évi XX. törvénycikk foglalkozott a vallás kérdésével, de mint az áprilisi törvények nagyobb része, ez is csak kerettörvénynek számított, amelyet a korabeli honatyák konzervatív liberális felfogása szerint konkrét tartalommal megtölteni a későbbi idők parlamentjeinek kellett volna. így ez a törvény és az erre való hivatkozás a kiegyezés után a dualista rendszer egész egyházpolitikáját végigkísérte. A hivatkozá- si/igazodási alapot e törvény harmadik paragrafusa kínálta, amely a következőket tartalmazta: „Minden bevett vallásfelekezetek egyházi és iskolai szükségletei közálladalmi költségek által fedeztessenek, s ez elvnek részletes alkalmazásával a ministerium az illető hitfelekezetek meghallgatásával a közelebbi törvényhozás elébe kimerítő törvényjavaslatot fog előterjeszteni.”1 Az egyházpolitikának a katolikusokat érintő részét komolyan befolyásolta az a tényező — és ez első helyen állt a politikusok és egyháziak gondolkodásában az érvek között -, hogy az apostoli magyar király a magyarországi katolikus egyházat érintő valamennyi jogot gyakorolta annak főkegyuraként. Apponyi Albert gróf (1846-1933) hosszú politikai pályafutása során két alkalommal foglalkozott a lelkészi kongrua kérdésével. Első alkalommal 1898 tavaszán, amikor Wlassics Gyula, a Bánffy-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere benyújtotta a parlament képviselőházának vonatkozó törvényjavaslatát. Ekkor a Nemzeti Párt vezéreként ellenzéki pozícióból vett részt annak vitájában. Második alkalommal 1909-ben került a képviselőházi politika felszínére a téma, ekkor Apponyi Albert gróf maga volt a koalíciós Wekerle-kormány vallás- és 1 Magyar Törvénytár. 1836-1868. évi törvényczikkek. Bp., 1896. (továbbiakban: MTT. 1836-1868.) 243. p.
