Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 3. szám - RECENZIÓK - Tősér Gergő: A piarista rend Magyarországon. Szerk.: Forgó András. Budapest, Szent István Társulat, 2010. (Rendtörténeti konferenciák, 6.) 738 old.
148 Egyháztörténeti Szemle XI/3 (2010) piarista rendház és gimnázium, mint példa alapján mutatja be, hogy mit is tartalmaz egy ilyen adattár a gyakorlatban. Jakab Réka Padányi Bíró Márton püspök és a piaristák viszonya a rend veszprémi megtelepedése és építkezései idején című tanulmánya tulajdonképpen egy konfliktus elemzésével mutatja be a két fél viszonyát. A konfliktus abból fakadt, hogy a rend építkezési szándékai során nagyobb területen kívánta felépíteni saját ingatlanjait, mint azt előzőleg a püspök engedélyezte. A vitának egy per vetett véget, amelyet bár Padányi megnyert, a két fél viszonyára egészen a püspök haláláig rányomta bélyegét. Marián Cizmár Piaristák Kisszebenben című tanulmányának első része a rend kisszebeni megtelepedésének (1733/34-1739) nehézségeit elemzi, külön kiemelve a terület birtokosának, Dessewfy István tábornoknak a szerepét, akinek a pénzügyi segítsége nélkül a megtelepedés nem valósulhatott volna meg. A második részben a kisszebeni piaristák intézményeit, javait és a gimnázium belső életét, nehézségeit mutatja be egészen annak 1922-es bezárásáig. Koppi Károly szerepe a 18. század végi nemesi-értelmiségi reformmozgalomban című tanulmányában Forgó András, a tanulmánykötet szerkesztője Koppi Károly piarista egyetemi tanár, történész szerepéről, a korszak viszonyait is elemezve ad komplex képet. Koppi, bár piarista volt, tagja lett egy szabadkőműves páholynak is, amely nagy hatást gyakorolt egész életére, ugyanis itt került kapcsolatba az ún. reformértelmiséggel. Koppi szerepe a 18. század végi reformmozgalomban jelentősnek bizonyult. Az ő és reformer társai elképzeléseinek elméleti gyökerei Rousseau társadalmi szerződésében illetve a természetjogban találhatóak meg. A tanulmány bemutatja mind Koppi, mind pedig reformer társai elképzeléseit, továbbá a Martinovics-per hatását Koppi további pályafutására. Gárdonyi Máté Piarista kegyuraság Somogybán című tanulmánya egy olyan tevékenységet mutat be, amely addig idegen volt a piaristák számára: a kegyúri jogok gyakorlását. A Kegyes Tanítórend tagjai azonban olyannyira beletanultak új szerepkörükbe, hogy az 1807-es adományozástól egészen 1945-ig minden gond nélkül ellátták mind kegyúri, mind tanítói feladataikat, sőt az itt befolyt kegyúri jövedelmek az egész magyarországi rendtartomány finanszírozása szempontjából is jelentősnek bizonyultak. Őze Sándor Horváth Mihály és a dél-alföldi függetlenségi hagyomány című tanulmánya a Dél-Alföldön kialakult, elsősorban Habsburg-ellenes függetlenségi hagyomány kialakulásának előzményeit, okait és következményeit vizsgálja. Ehhez kapcsolódóan foglalkozik a mű Horváth Mihály volt piarista diák (1819-1825), majd 1848-ban Csanádi püspök, a debreceni kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere (1849) személyével, történeti munkáival, mert az említett hagyomány 1849 utáni továbbélésében és elterjedésében neki tulajdonítható a legnagyobb szerep.
