Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 3. szám - RECENZIÓK - Molnár János: Az aradi állásfoglalás - a magyar-román diplomáciai kapcsolatok és a "Vasile-dosszié" tükrében. Nagyvárad, Partium Kiadó, 2008. 89 old.
Recenziók 136 Molnár JÁNOS: Az aradi állásfoglalás — a magyarromán diplomáciai kapcsolatok és a „Vasile-dosszié” tükrében. Nagyvárad, Partium Kiadó, 2008. 89 old. Ez a könyv sokoldalú és alapos leírása az erdélyi református egyház egy alig ismert tiltakozó kezdeményezésének, valamint azoknak a körülményeknek, amelyek között a tiltakozás megszületett és lezajlott. Az eseményeket az akció kezdeményezője és cselekvő résztvevője, Molnár János mutatja be, aki 1992 óta a Debreceni Refonnátus Hittudományi egyetem tanára. A történések idején borossebesi lelkipásztor volt. A szerző a könyv megírásához gazdag dokumentációt használt fel: gondosan átnézte a korszak magyar-román kapcsolataira vonatkozó diplomáciai iratokat, megkereste a korabeli (főleg a magyar) sajtó erre vonatkozó cikkeit, és bőségesen merített azoknak a Tőkés Lászlóra vonatkozó megfigyelési dossziéknak az anyagából (ez a „László” név román megfelelője után elnevezett „Vasile-dosszié”), amelyet a hajdani román állambiztonsági szerv (a szekuritáte; erdélyi rövidítéssel: a szeku) készített, és amelynek tartalmát Tőkés püspök a saját kérésére 2007-ben végre megismerhette. Ennek az ismertetőnek az adatait a Molnár János által összegyűjtött és a kötetébe foglalt anyagból emeltem ki. Az akció előkészületei 1988 nyarán folytak, egy olyan nemzetközi környezetben, amelyet a gorbacsovi belső reformpolitika és a két világhatalom közötti kapcsolatok békés irányba fordulása jellemezett, miközben a Helsinki Értekezlet és annak utókonferenciái az emberi jogok egyetemes érvényesítését szorgalmazták. Románia az ilyen elvárásokat a belügyeibe való beavatkozásnak nyilvánította, és a diktatúra keményítősével válaszolt. Legkirívóbb intézkedéseként Ceau§escu 1988 márciusában meghirdette az általában csak „falurombolásnak” nevezett országos területrendezési tervet. Ennek értelmében a 13.000 romániai faluból mintegy hét-nyolcezret megszűnésre ítéltek. Az eltörölt falvak lakosságát tömbházakból álló úgynevezett agráripari központokba kívánták költöztetni. Ezzel szétzilálták volna az ott élő közösségeket, műemlék jellegű épületek tömegét pusztították volna el, eltüntetve ezáltal az erdélyi múlt számos értékes építészeti tanúját. Az intézkedések fő célja azonban nyilvánvalóan arra irányult, hogy az említett változtatásokkal, valamint a lakosság etnikai összekeverése révén gyorsítsák a nemzeti kisebbségek, mindenekelőtt az erdélyi magyarok mesterséges asszimilációját. A falurombolás terve ellen világszerte tiltakoztak, de a legnagyobb felháborodást Magyarországon váltotta ki. A két ország között eleve rossz volt a viszony, már csak azért is, mert a Kádár és Ceau§escu 1977- es találkozójának megegyezéseit - a debreceni román és a kolozsvári magyar konzulátus megnyitását leszámítva - a bukaresti politikusok
