Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 3. szám - RECENZIÓK - Molnár Sándor Károly: Fekete Károly: A Barmeni Teológiai Nyilatkozat. Vezérfonal a dokumentum tanulmányozásához. Budapest, A Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója, 2009. 163 old.
126 Egyháztörténeti Szemle XI/3 (2010) hithez való hűség nyilvánvalóan csak egyik aspektusa azon csoport tágabb életének, akiknél ez a vonás megjelenik. Olyan csomópont, ahol sok széttartó vonás kapcsolódik egybe: a társadalmi szerkezet és a mentalitás sajátosságai.”4 5 E csomópontok tehát, amelyekre Marc Bloch utal, éppolyan összetettek, mint az első példa, ahol a helyes következtetések levonásához szükséges és elégséges feltétel a különböző tudományágak közös (team vagy projekt) munkája. Egymásnak tehát segéd- tudományaivá válnak a közös cél, a történelem és a benne élő ember megismerésének útján. Igaz ez az egyháztörténet tárgykörére is, ami olyan „csomópont”, ahol több tudományág közös munkája szükséges a kívánt cél eléréséhez. Az egyháztörténet sokáig csak az egyház-állam közötti kapcsolat feltárására korlátozódott, és elmaradt az egyháznak az átlagos mindennapokra gyakorolt hatásának vizsgálata. Az összetett kutatások esetében már a teológusi és történészi munkamódszerek mellett, az újabb társadalomtudományok (például szociológia, művelődéstörténet, néprajz) eredményeit és módszereit is fel kell használni. A 20. század második felében a volt szovjet blokk országaiban még mindig különös szabadságharcot folytatnak a keresztyén teológia képviselői, hiszen még az ún. történeti segédtudományi tankönyvbe sem került bele az egyháztörténet, csak áttételesen.6 Bár a levéltárakban őrzött (egyházi, családi, állami) források és dokumentumok, mondhatni, soha sem látott mértékben kerültek elő, és ezzel az események, intézmények, nemzetközi kapcsolatok történetének a datálása illetve összefüggéseinek feltárása még könnyebben lehetséges,6 mégis mintha valami különös óvatossággal tartanák magukat távol a történészek a 20. században keletkezett, a rendszeres teológia tárgykörébe tartozó hitvallási és dogmatikai iratok bemutatásától, azoknak saját szakterületükre vonatkoztatásával. Korábbi évszázadok forrásainál már nem ennyire „körültekintőek, figyelmesek” a kutatók - hogy miért van ez a távolságtartás, nem tudni. Az 1989-es rendszerváltást követően elkezdődött az egyháztörténeti kutatások integrálása a felsőoktatásba. Megindult az egyház4 Uo. 30. p. 5 A történelem segédtudományai. Szerk.: BertÉnyi Iván. Bp., 1998. (A későbbi kiadásokban sem történt kiegészítés.) 6 A teljesség igénye nélkül a 20. századi magyar református egyháztörténetre vonatkozó forráskiadványok, melyek az utóbbi néhány évben jelentek meg: Kovács J. István: Egy élet prédikációja. Önéletrajz. H.n., é.n.; Bodoky Ri- chárd: Jövevények és vándorok, 1-2., 3. (Égi Sziget), 4. (Kerengő), 5. (Aranyhíd) Bp., 1996-2001,; Adalékok a Magyarországi Református Egyházban az 1956-1957-es esztendőben történtekhez. Dokumentumok a Református Megújulási Mozgalom és az Országos Intézőbizottság tevékenysége, valamint a megtorlások történetéből. Szerk.: Ladányi Sándor. Bp., 2006.; A Debreceni Református Kollégium Gimnáziuma és az 1956-os forradalmi események. Dokumentumgyűjtemény és visszaemlékezések az 1956/57-es tanév történetéhez. Sajtó alá rend.: Győri L. János. Debrecen, 2006.; Megújulás, visszarendeződés. Dokumentumok a Magyarországi Református Egyház Zsinati Levéltárában az 1956-1957-es esztendők történetének kutatásához. Szerk.: Horváth Erzsébet. Bp., 2007.
