Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tamási Zsolt: A marosi római katolikus esperesi kerület helyzete 1848/49-ben
A marosi római katolikus esperesi kerület helyzete 1848/49-ben1 Tamási Zsolt Az 1848/49-es forradalomban és szabadságharcban való részvétel szempontjából a római katolikus papságnak a papként és polgárként való magatartását szükséges elemezni. Az előbbi az egyházon belüli reformmozgalomhoz, az utóbbi a forradalmi eseményekben való aktív részvételre vonatkozik. Ennek a két szempontnak megfelelően először azt vizsgálom, hogy a forradalmi évek alatt jelentkező alsópapsági reformmozgalomban milyen szerepet, illetve milyen intenzitású szerepet vállalt a vizsgált térség papsága, majd pedig azokat a forrásokat összegzem, amelyek a címben megjelölt kerület papságának a forradalom és szabadságharc elkötelezett támogatását mutatják 1848 tavaszán az alsó- és felsőpapság érdekei egyaránt a nemzeti zsinat megtartását igényelték. Az alsópapság radikális reformprogramjának csak a zsinati háttér adhatott törvényességet, miközben a felsőpapság a pozsonyi törvények után kialakult helyzetben a zsinati tárgyalások után hihetőbben érvelhetett a soron következő országgyűléseken azzal, hogy elképzeléseit az alsópapság, s ugyanakkor a hívek is támogatják. A zsinati készülődést megelőzte a magyar püspöki kar által szorgalmazott petíciós akció, amely során a pozsonyi országgyűlés 20. törvénycikke kapcsán2 3 4 a hívek által kérték támogatni az egyház államtól független működését, elsősorban az anyagi javak terén.3 A liberális országgyűlési képviselők a papi tized eltörlésekor a papság fizetését az államra bízták, ehhez viszont szerették volna az egyházi alapítványi javak kezelését is megszerezni. Ezért a főpapság petíciós kezdeményezését nem nézték jó szemmel, s különböző izgatásokkal azt szerették volna elhitetni a hívekkel, hogy ezzel az aláírásgyűjtéssel a katolikus egyház tulajdonképpen az eltörölt tizedet próbálja meg visszaállítania Megpróbálták elhitetni a néppel, hogy aki aláírja a petíciót, arra nézve visszaáll a régi tized-gyakorlat, aki pedig nem írja alá, az tovább élvezheti a forradalmi kormány által biztosított szabadságjogokat. 1 Készült a Bolyai János Ösztöndíj támogatásával. 2 A katolikus egyház ezzel elvesztette államvallási jellegét, viszont az időhiány miatt nem került sor arra, hogy az új helyzetnek megfelelő egyházi autonómiát biztosító javaslatait az országgyűlés tárgyalja. 3 Alapítványok és iskolák saját, szabad kezelése, állami beavatkozás nélkül. 4 A marosi kerület az utolsók közt küldi be az aláírt íveket. Összegyűjtött aláírások a petícióval kapcsolatban. Marosvásárhely, 1848. augusztus 10. - Gyulafehérvári Érseki és Székeskáptalani Levéltár (továbbiakban: GYÉFKL.), Fond: Püspöki Iratok (a továbbiakban: Pl.) 391. d. 24. cs. 824/1848. sz.
