Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Forgó András: Görög szertartású püspökök a 18. század végi magyar országgyűlésen
Görög szertartási! püspökök a 18. század végi magyar országgyűlésen 31 Holott Mária Terézia mindhárom püspökségnek (igaz, a római katolikusoknál jóval szerényebb) földadományt juttatott.20 Magyarország hercegprímása semmibe vette volna XIV. Kelemen és VI. Pius egyházmegye-alapítási bulláit? A Szentszék egyértelmű kánonjogi rendelkezései ellenében, az 1771 illetve 1777 előtti állapotokat figyelembe véve söpörte volna le a görög katolikus püspökök egyenjogúsítására irányuló kancelláriai kérdést? Első megközelítésben valóban így tűnik, Batthyány állásfoglalása mögött azonban egyetemesebb jellegű szemlélet húzódik, a trienti katolicizmus említett felfogása a „görög egyesült” egyházakról. Már a magyarországi uniós mozgalmak során is tetten érhető, hogy a római egyház nem tekintette egyenrangú partnernek bizánci rítusú társát. A firenzei unió kudarca után ugyanis újra teret nyert az az álláspont, mely szerint csak egyetlen egyház létezik: a római, melybe minden egységre lépő egyházközösségnek lehetőség szerint minél jellegtelenebből kell betagozódnia. Eszerint az uniált keleti egyházak csupán megtűrt rítusokká váltak, az egységes római egyháztól eltérő jellegzetességeiket pedig a lehető legkisebbre kellett csökkenteni. Ez nyilvánult meg abban a törekvésben is, mely e csoportok latinosítását az egyházmegyék kánoni felállítása után is fontosnak tartotta.21 Tulajdonképpen akaratlanul ehhez járult hozzá Mária Terézia is, amikor a munkácsi és a nagyváradi püspök mellé káptalant állított fel, a római egyházban szokványos káptalani dignitásoknak teljesen megfeleltetve a hasonló funkciót megtestesítő bizánci tisztségeket.22 Nem csoda tehát, hogy Batthyány prímás is vonakodott elfogadni a görög katolikus püspököket a magyar rendiségnek a latin rítusú főpásztorokkal egyenrangú tagjaiként. 1790-ben végül a kancellária volt az, amelyik kiállt a görög katolikus püspökök országgyűlési meghívása mellett. Pálffy kancellár nyomatékosan felhívta az uralkodó figyelmét arra, hogy a főkegyúri jog ugyanúgy vonatkozik a görög, mint a latin rítusú püspökökre, valamint az 1608. évi koronázás utáni első törvénycikket sem lehet pusztán a latin rítusú főpásztorokra alkalmazni. Ugyanígy elvetette azt az érvet, hogy a görög katolikus püspökök ne lennének nemesi jogállásúak, hiszen nemesi földet bírnak, és azt is hangsúlyozta, hogyha nem hívnák meg őket az országgyűlésre, azzal a görög katolikus alattvalók jogai is 20 Dóka Klára: Egyházi birtokok Magyarországon a 18-19. században. Bp., 1997. 74-75- P21 Szabó Péter: A keleti közösségek katolikus egyházba tagozásának ekkleziológiai elvei és jogi struktúrái az uniók korában. (15-17. század) In: Rómából Hungáriába. A De Camillis János József munkácsi püspök halálának 300. évfordulójára rendezett konferencia tanulmányai. Szerk. Véghseő Tamás. Nyíregyháza, 2008.15-35. p. 22 így lett a praepositus maior (nagyprépost) megfelelője az archipresbyter, a lector (olvasókanonok) megfelelője az archidiakónus, a custos (őrkanonok) megfelelője az ecclesiarcha stb. Pelesz, Julian: Geschichte der Union der ruthenischen Kirche mit Rom. Würzburg-Wien, 1878-1880. II. köt. 1040. p.
