Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Bartucz Mariann: "Minek a pap az ország gyűlésében?" Antiklerikális iratok az 1790/91-es országgyűlésen
„Minek a pap az ország gyűlésében?” 13 „ostromollyák ígyen magyar ékességet, palástollyák büszke német kevélységet. Fa Jankó tök fejét fejekhez szabattyák, Fejek döglött bőrét arra felakasztják.”10 Az egyre inkább kiforrott egyetértés, a kompromisszumokra való készség tükröződött az 1790-es diéta megnyitásakor is, ám hamarosan olyan ellentétek léptek fel, amelyek a látszólagos egységet megbontották.11 Tulajdonképpen ettől kezdve beszélhetünk arról, hogy a pasquillusok fő célpontjai az egyháziak, azon belül is inkább a főpapok lettek. Az ügy, ami kapcsán az ellentét kirobbant - és amely már megosztottságot eredményezett magán a kléruson belül is, hiszen nem szabad úgy tekintenünk az egész egyházra, mint a maradiság híveire -, az úgynevezett eskü kérdése volt. Ennek lényege pedig a következő volt: az azt letevőknek meg kellett fogadniuk, hogy olyan törvényeket hoznak, amelyek a szabad és független ország jogát és felségét fenntartják, illetve, hogy a rendek tudta és beleegyezése nélkül tisztet, méltóságot vagy ajándékot nem fogadnak el.12 * * Mindezt a katolikus papok nagy része, a megyéspüspökök és Batthyány prímás megtagadták, gyanússá és ellenszenvessé válva ezzel a többiek előtt, míg Almási Pál főispán és Pillér címzetes püspök az eskü mellett voltak. Mindez a huzakodás késleltette annak a diplomának a kidolgozását, amely Ócsai Balogh Péter javaslata alapján formálódott, és amely kikötéseket tartalmazott volna a leendő uralkodóval szemben. Pedig az ügy elrendezése egyre sürgetőbbé vált. A konzervatív egyháziak, hogy eltereljék az esküről a figyelmet, Zsolnay Dávid veszprémi kanonok vezetésével abba kötöttek bele, hogy Pest megyének miért van három követe, és ebből kettő miért protestáns. Mindennek gróf Fekete János vetett véget június 18-i felszólalásával: „Ha ilyetén apró vetélkedéseket elevenítünk fel, melyek miatt egy hétig nem foghatunk nagyobb dolgokhoz, mert ugyanis a szokás ellen levő Pest vármegyei követek majd azt fogják mondani, hogy ha közülök egyiknek ki kellett is a gyűlésből menni, menjenek ki azon pap urak is, kik csak titularis káptalan papok, mivel ezek itt törvényünk, nem csupán szokásunk ellen ülnek.” Keresztesi a következő reakciót jegyezte le a beszéd hatásáról: „Ekkor csak elbámulának mind a papok, mind mások és a papok is csendesebb hangon kezdvén beszélni, a dolog ennyiben marad a.”1'1 Galántai gróf Fekete János volt az, aki az egyik fő figurája lett az egyházellenes harcnak, köré csoportosultak az antiklerikálisok, illetve ő volt a konzervatív egyháziak fő támadási cél10 Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára (továbbiakban: OSzKKt.) Föl. Hung. 1257. 11 Marczali, 1907. 222-223. p. 12 Morvay Győző: Galánthai gróf Fekete János. In: Magyar történeti életrajzok. Szerk.: Schönherr Gyula. Bp., 1903. (továbbiakban: Morvay, 1903.) 158. p. *3 Morvay, 1903.159. p.
