Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Bartucz Mariann: "Minek a pap az ország gyűlésében?" Antiklerikális iratok az 1790/91-es országgyűlésen
„Minek a pap az ország gyűlésében?” Antiklerikális iratok az 1790/91-es országgyűlésen Bartucz Mariann Közleményemben a katolikus klérus helyzetét vizsgálom az 1790/91-es diétán, méghozzá az akkor igen nagy számban elterjedt magyar nyelvű pasquillusok, röpiratok szemszögéből. A kérdés több szempontból is érdekes. A diétán kialakult helyzet az elmúlt évtizedekben többször is kutatások tárgyát képezte, ám ezek inkább levelezéseken, követjelentéseken, feljegyzéseken alapultak, kevésbé röpiratokon és pamfleteken. Természetesen nem mondhatjuk azt, hogy az utóbbiakkal eddig egyáltalán nem foglalkoztak. Ballagi Géza volt az első, aki még a 19. században kísérletet tett arra, hogy alaposabban összegyűjtse és rendszerezze a magyar, német és latin nyelvű gúnyiratokat, röpiratokat 1825-ig, és könyvében részletesebben is foglalkozott az egyháziak és világiak között lévő ellentétekkel.1 Marczali Henrik Az iygo/gi-diki országgyűlés című kétkötetes könyvében az egyházi viszonyok tárgyalásánál szintén pár oldalban kitér ezekre az irodalmi csatározásokra, és be is mutat néhány pamfletét.2 3 4 * Varga Imre már részletesebben is foglalkozott ezekkel az iratokkal, bár A nemesi verses pasquillus című, 1963-ban megjelent tanulmányában inkább a 17. századra helyezte a hangsúlyt, azon belül is Szentpáli Ferenc munkásságárad Róbert Zsófia Az iygo-gi-i országgyűlés pasquillus irodalmához című, 1974-ben publikált dolgozatában már az általam vizsgált korszakot mutatja be, a kutatása során összegyűjtött verseket azonban elsődlegesen irodalom- történeti szempontból tárgyaljad Lőkös István szintén jelentős kutatást végzett e téren, a 17-18. századból egyaránt. Az összegyűjtött verseket egy kötetben ki is adtad De ugyanúgy megemlíthetjük Téglás J. Bélát is, aki a 17. századtól a 19. századig nyújt betekintést a pasquillusok körébe, egészen I. Ferenc koráig, kitérve az országgyűlési gúnyversekre is.6 Szintén a korszakunkat érintő pasquillusokat dolgoz fel a Hatvanhat 1 Ballagi Géza: A politikai irodalom Magyarországon 1825-ig. Bp., 1888. (továbbiakban: Ballagi, 1888.) 2 Marczali Henrik: Az 1790/91-diki országgyűlés. II. köt. Bp., 1907. (továbbiakban: Marczali, 1907.) 3 Róbert Zsófia: Az 1790-91-i országgyűlés pasquillus irodalmához. In: Irodalom és felvilágosodás. Tanulmányok. Szerk.: Szauder József - Tárnái Andor. Bp., 1974. 781-822. p. 4 Varga Imre: A nemesi verses pasquillus. (Szentpáli Ferenc.) In: Irodalomtörténeti közlemények, 1963. 3. sz. 287-302. p. (továbbiakban: Varga, 1963) s Lőkös István: Külömb-külömb féle jó és rossz szagú virágokkal tellyes kert. Pasquillusok a XVII-XVIII. századból. Bp., 1989. (továbbiakban: Lőkös, 1989.) 6 Téglás J. Béla: A történeti pasquillus a magyar irodalomban. Szeged, 1928.
