Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 2. szám - RECENZIÓK - Petrás Éva: Jakab Attila: Vergődésben. Magyar kisebbségek "történelmi" egyházai az átalakuló Európában. (Problématár.) Budapest, Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány, 2009.
Recenziók 165 A harmadik tartalmi egység a svájci reformáció alakjaként mutatja be Kálvint. Az 1535 és 38 közötti viszonylag rövid időszak az előbbiekhez képest nagyobb terjedelmet kapott, röviden elemzésre kerül az Institutio, az első genfi tartózkodás és természetesen a Kálvin fejlődésében ebben a korszakban fontosnak tartott személyek is. A negyedik fejezetben Kálvint a strasbourgi reformátorok körében látjuk. Teológiai munkássága mellett kiemelten foglalkozik a szerző azzal a kapcsolatrendszerrel, amelybe itt került bele Kálvin, külön hangsúlyozva a Melanchtonnal ekkor szorosabbra fűzött viszonyt. Az utolsó egységben a Genfbe visszatérő Kálvin életét követhetjük immár egészen haláláig. Opitz külön figyelmet szentel a genfi egyház- szervezetnek, a Consensus Tigurinus-nak és Kálvin nemzetközi hatásának, a genfi akadémia kisugárzásának tükrében. Összességében elmondható, hogy a szerző célja elsősorban az volt, hogy Kálvint mint a humanizmus és a különböző reformátori irányzatok kereszttüzében álló, azokból sajátos szintézist alkotó teológusként mutassa be. Az életrajznak egy kapcsolati háló központjaként való felfogása és ekként történő ábrázolása teljesen helytállónak és hasznosnak bizonyult ez esetben. A barátok és ellenfelek rövid jellemzésével ugyanis magához Kálvinhoz kerülhet közelebb az olvasó. Ennek a szándéknak felel meg az is, hogy a rövid terjedelemhez képest viszonylag sok, alig ismert személy is felbukkan a könyv lapjain, hogy Kálvinhoz fűződő viszonyán keresztül nyerjen jelentőséget. A szerző elsődleges forrásokhoz nyúlva, a szakirodalmat csak érintőlegesen felhasználva (a mű végén azonban tájékoztató jelleggel betekintést nyújt a legfrissebb irodalomba), egy, még a szélesebb olvasóközönség számára is izgalmas, de szemléletében és rendezettségében a korszakkal foglalkozó történészeknek is hasznos segítségül szolgáló életrajzot írt. (ism.: Szász Lajos) Jakab Attila: Vergődésben, Magyar kisebbségek „történelmi” egyházai az átalakuló Európában. (Problématár) Budapest, Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Köz- alapítvány, 2009. Felekezetiség és etnicitás szoros összefüggései miatt a történelmi egyházak szerepét a kisebbségi magyar társadalmak életében lehetetlen túlbecsülni. Azonban nem csupán az állítható, hogy a történelmi egyházak eredeti küldetésükön túlnyúló feladatokkal szembesülve látnak el kulturális, szociális és nemzeti identitással összefüggő társadalmi feladatköröket 1920 óta, hanem az is, hogy ezen közben maguk sem maradtak változatlanok. A Trianoni békeszerződés után kisebbségi helyzetbe kerülve a magyar közösségek történelmi egyházai a magyar- országitól eltérő módon fejlődtek, teológiai és történeti hagyományaikból sokszor más vált hangsúlyosabbá, mint Magyarországon. Ez termé
