Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Rajki Zoltán: A pünkösdi mozgalom története az ötvenes években Magyarországon
152 Egyháztörténeti Szemle Xl/2 (2010) száma 1958/59-ben érte el a legmagasabb szintet. Az evangéliumi keresztyéneknél 201 és 189 főt, az őskeresztyéneknél 98 és 120 főt tartalmaztak a jelentések. Az evangéliumi pünkösdi egyháznál az 1961. évben értek el kiemelkedő eredményeket 70 megkeresztelt fővel :>°5 1. sz. táblázat A „világból megtértek”, illetve a pünkösdi szülők gyermekeinek arányáról nincsenek pontos adataink. A veszteségek (törlés, halál) általában alacsonynak számítottak. Az evangéliumi keresztyének esetében a kizárások száma hirtelen 58 főre ugrott 1961-ben, amelynek hátterében a budapesti gyülekezeti szakadás, illetve a korábbi viszonylag gyors növekedés ellenhatásából származó tag-veszteség állhatott. Az Élő Isten Gyülekezete életét mindvégig a magas kizárási arány jellemezte, amely minden évben tagságának 10-15%-át érintette, és a keresztségek számával közel azonosan alakult. Ennek hátterében a felekezet belső életében tapasztalható feszültségek állhatták:* 106 2. sz. táblázat Összegzés Az ötvenes években folytatódott a pünkösdi mozgalom dezintegrációja. A személyi és dogmatikai ellentétek nem csupán a mozgalom felekeze- teinek egymás közötti viszonyát befolyásolta, hanem kiegészülve a szervezeti és a hitelvi kiforratlanságból származó természetesen jelentkező konfliktusokkal az egyes felekezetek belső életét is feszültségek, sőt nem egyszer szakadások jellemezték. Az állam egyházpolitikájának hatásai azonban lassan a pünkösdi mozgalom felekezeteinek az életében is jelentkeztek. Elkészültek szervezeti szabályzataik, és tanításaikat is írásba foglalták. Az eksztatikus jelenségek visszaszorítása is elkezdődött a gyülekezeti életükben. 10s Uo. 106 Uo.
