Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Rajki Zoltán: A pünkösdi mozgalom története az ötvenes években Magyarországon
146 Egyháztörténeti Szemle XI/2 (2010) a más egyházaknál meglévő ún. országos közgyűlésnek felelt meg, ezért az országos ügyek intézése ténylegesen szűk körben ment végbe. Új elemként szerepelt azonban a laikusok bevonása, még ha ez elhanyagolható arányban is történt. A szűkebb vezetőség összetétele gyakorlatilag annyiban változott, hogy az országos elnökön és a négy kerületi vezetőn kívül a központi iroda adminisztrátora is bekerült. A megüresedett elnöki tanácsi helyre az Elnöki Tanács tagjai az elnök előteijesz- tésére hívhattak meg felszentelt lelkészt vagy gyülekezeti vezetőt. Ez jelzi, hogy az alulról jövő kezdeményezéseket, a gyülekezeti tagok beleszólását a vezetőségi ügyekben névlegesen sem biztosították. A négy egyházkerület (központi, miskolci, szegedi, pécsi) élén a kerületvezetők, mint a kerületükért felelős felszentelt lelkészek álltak. Beszámolási kötelezettségük csupán a felekezet vezetőségének irányában volt. A kerületeket gyülekezetek és szórványok (taglétszámuk nem érte el a 12 főt) alkották. Igyekeztek azonban úgy intézni az ügyeket, hogy a szórványok tagsága az illetékes gyülekezetbejárhasson istentiszteletre. A felsőbb vezetés a gyülekezeti vezetők kiválasztásában is jelentős szerepet játszott, amely szintén a felekezet központi hatalmi koncentrációját segítette. Az Elnöki Tanács felruházhatta a kerületi vezetőt, hogy meghívással töltse be a megüresedett helyeket. Választás esetén az országos elnök a kerületi lelkésszel együtt állíthatott fel egy jelölőbizottságot, amely három személyt ajánlhatott a gyülekezet figyelmébe. Amennyiben nem történt óvás, akkor az első körben nyílt szavazás során az abszolút többséget szerző személy, illetve a második körben a korábban a két legtöbb szavazatot kapott jelölt közül a legtöbb szavazatot elnyerőt választották meg. Amennyiben további választásra volt szükség, akkor a gyülekezet a megválasztott vezető javaslatáról szavazhatott egyszer. így gyülekezeti szinten is a felülről lefelé történő szerveződést figyelhetjük meg. Az egyháziasodás fontos elemének tekinthető az istentiszteleti liturgia lefektetése. Ez az ún. Szentlélek jelenségek korlátozásával járt együtt. Nem csupán az ún. szabadkai prófétás mozgalomé hatásának visszaszorulását figyelhetjük meg, hanem az ún. pünkösdi karakterekét * Szabadkai prófétás mozgalom: Rácz Ferenc indította el 1943 első hónapjaiban Szabadkán. A próféta szolgálatát a második házastársa töltötte be. A prófétaság ajándékát kiemelték, és ennek egyértelmű bibliai tanításokat is alárendeltek. Tanításukban kiemelt szerepet kapott a bűnvallás. Eszerint minden gyülekezeti tagnak meg kellett vallania bűneit egy lelki munkásnak. Utóbbiak „isteni kijelentés” alapján kerültek ebbe a funkcióba. Csupán az a gyülekezeti tag vehetett úrvacsorát, aki szűkebb körben egy próféta előtt megjelent és imádkozott. A próféta ezek után „isteni kijelentésként” közölte az illetővel, hogy vehet úrvacsorát, vagy sem. A bemerítést szükségtelennek tartották, míg a Szentlélek-keresztséget az üdvösség feltételének. A szabadkai prófétás mozgalom a magyarországi pünkösdiekre is hatott. Egyes közösségek átvették a tanítást (pl. az őskeresztyének), mások elzárkóztak tőle (pl. Evangéliumi Pünkösdi Egyház).