Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Csohány János: Leo Thun egyházpolitikája
90 Egyháztörténeti Szemle XI/2 (2010) vezetésben háttérbe szorítja, valamint a főkonzisztóriumnak az a jellege, hogy nem csupán kormányzati felügyeleti szerv, hanem egyúttal az egyház belső igazgatásának, bíráskodásának legfőbb szerve is lett volna. 1856-ban az egyházkerületekhez küldte meg a kultuszminisztérium az egyházalkotmány tervezetet - korabeli szóhasználattal - az Entwurf-ot, hogy azok nyilatkozzanak. Az egyházkerületi közgyűlések megtárgyalták és elutasították azt. E megtárgyalást a sajtóban is engedélyezte a cenzúra. A kerületi közgyűlések ragaszkodtak ahhoz, hogy autonóm zsinatokon alkothassák meg egyházalkotmányukat, amit az uralkodó csupán jóváhagy.23 Még három év telt el addig, amíg a minisztertanács, majd a birodalmi tanácsa véleményezte a némileg átdolgozott egyházalkotmánytervezetet. A zsinatot csupán az oktrojált egyházalkotmány alapján átszervezett egyházak tarthatnak, a végső kibocsátása előtt elhagyták az egyházalkotmányból a két egyház élére tervezett kíilön-külön fő- konzisztóriumot, és helyettük kultuszminisztériumi osztály gyakorolta volna a főfelügyeleti jogot. Az eredeti terv szerint az egyházközségeknek kellett volna legelőször átszerveződniük, aztán az egyházmegyéknek, végül a kerületeknek.2^ A kibocsátott pátenses egyházal-kotmányban viszont az egyházkerületeken kellett az átszervezést kezdeni. Az 1859 tavaszától dúló osztrák-francia-olasz háború egy győztes csatája után javasolták a pátens kibocsátását, azonban sorra vereséget szenvedtek az osztrák csapatok.2s A vesztes háborúból Ferenc József viszonylag kedvező békével hozta ki a birodalmat, így külpolitikailag megerősödve, belpolitikai ereje tudatában írta alá és adta ki a protestáns pátens néven elhíresült egyházalkotmányt a császár.* 25 26 Alexander Bach (1813- 1893) belügyminiszter, a rendszer névadója megbukott, nem így Leo Thun, aki átvészelte a magyarországi pátens-küzdelmet, annak kudarcát,2z és más területen vezette be a pátenses egyházalkotmányt, így például a birodalom ciszlajtániai területén, ahol viszont örömmel fogadták azt a protestánsok. 23 Csohány, 1979. 83-92. p. 24 Csohány, 1979. 92-111. p.; Schwarz, 1997. 283-284. p. 25 Albrecht főherceg Bécsből 1859. június 25-én kelt és az itáliai harctéren lévő császárhoz intézett levelében írta, hogy a protestánsok számára egy győztes csata után kedvező alkalom lesz az új egyházalkotmány kibocsátása kötelező érvényű császári-királyi nyílt paranccsal, azaz pátenssel. Nem tudhatta Albrecht a levél keltezése napján, hogy Solferinonál éppen azon a napon szenvedi el a császár hadserege a háborút eldöntő vereséget. Csohány, 1979.111., 180. p., 63. sz.jegyz. 26 Csohány, 1979.112-115. Pz7 Csohány, 1979.116-146. p.; Schwarz, 1997. 284-285. p.
