Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)

2010 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szigeti Jenő: Tizennyolcadik századi lelkészsorsok

76

Egyháztörténeti Szemle XI/2 (2010)

zást okoztak. Semmi orvosság nem volt; máshová menni nem bátorkodtunk, a felküldött instantiákból is keveset reménykedtünk.” (55)

A napló a felküldött kérvényeket sorba ránk örökíti.^0 Végül a megye vállalta a püspöki harag megszelídítését. Az iskolát is támadás érte a hatalom részéről. (68-74) A szívós küzdelem eredményeként 1784 júliusában sikerült megszerezniük az engedélyt az ingatlanvásárláshoz a püspöktől, mint illetékes földesúrtól is.

A birtokba vett telken először egy deszkasátort állítottak fel, amely 13 öl hosszú, és 5 öl széles volt. 1784. augusztus 1-jén tartottak benne először istentiszteletet, melyen Keresztes József Zak.1,16 alapjáns1 prédikált, hálát adva azért, hogy

„a Tisza urak udvaráról hét hónapokig tartott keserves és botrán- kozásokkal teljes összegyűléseink után az isteni tisztelet ezen megvett fundusra tétetett. Ezen iijú urak az ekklézsiára mindazonáltal felette megnehezteltek, és hogy soha semmi segítséggel nem lésznek, declarálták, azért 1. hogy ők is, ezen kertet meg akarták venni s tőle elestenek; 2. hogy az édesanyjuktól adott 1000 rhft. az ekklézsai kezéből vissza nem vehették.” (74)

Keresztesinek azon is szégyenkeznie kellett, hogy a gyülekezet vezetői, senki tanácsát ki nem kérve, meglehetősen illetlenül mondtak köszönetét a püspöknek a telekvásárlási engedélyért.

„Ezután mit csináljanak, hol építsenek, mennyit, mit először? Szüntelen azon veszekedtek, így a boldogtalan egyenetlenség, s ész nélkül való végezések közt a kertnek éretlen gyümölcseit s minden veteményeit elprédálták. Itt fog tehát akkor a mikor fundáltatni a váradi ref. oratorium és parochiális házak. De bizony soha le nem lehet írni, micsoda kegyesség nélkül való zűrzavarban volt ezen ekklézsia, melyben én kénytelen valék nyomorogni.” (74)

Keresztúri szorgalmasan prédikált, mint ahogyan ez hivatásához is illett. A váradi püspökségtől elszenvedett sérelmek nem antikatolikussá, hanem toleránssá tették. Nem duzzogott, hanem cselekedett, épített. Lassan a város polgárai közé is beilleszkedett. * 51

s° Nagy Sámuel ágens február 12-i felterjesztése (56-60), ennek hibái (60); a püspöknél való tárgyalás (62-63); a Beőth János viczispánhoz küldött királyi parancsolat (63-64); a püspökség tiltakozása (65-67); az álmosdi urak Péchy és Csanádi elleni replikája (67-68).

51 „Annakokáért ezt mondja az Úr: Megtértem a Jeruzsálem városához kegyelmesen, az én házam megépíttetik abban, ezt mondja a Seregeknek Ura, és kinyujtatik a mérő linea Jeruzsálemen.”