Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Hajdú Vera: Makó Pál költői mintái és versalkotási módszere az Ad Amicum című elégiája alapján
40 Egyháztörténet] Szemle XI/2 (2010) larendszer éppen ebben a korban élte virágkorát. A rend nem a szak- szerűségre, hanem az általánosságra törekedett a tanítás során,24 így nem csoda, ha azt látjuk, hogy az innen kikerülő diákok az élet szinte minden területén megállták a helyüket. A gimnázium fő feladata volt a tanulók latin tudásának tökéletessé tétele.25 Tankönyvként Alvarus és SOAREZ munkáit használták, amelyek teljes mértékben a klasszikus szerzőkre épültek, aminek eredményeként az itt végzettek kiválóan tudták használni a klasszikus latin nyelvet. Kezdetben arra törekedtek, hogy a tanulók kitűnően értsenek, beszéljenek és írjanak latinul, majd a tanulmányok következő lépcsőfoka a költészettan volt. Ez számított az egyik legérdekesebb gyakorlatnak. Nagy hangsúlyt helyeztek a műfajok megkülönböztetésére, amelyek közül az elégia és az eposz volt a két legnagyobb és legfontosabb. Valószínű, hogy ez az iskolai gyakorlat állt a hátterében Makó elégia iránti vonzalmának, és ebben gyökerezett verstechnikája is. Ennek a képzésnek a célja az volt, hogy a tanuló bármiről tudjon verses formában írni, ha a szükség azt kívánja. A következő állomás a szónoki gyakorlat volt. Mindig, minden alkalomra tudniuk kellett beszédet mondani: köszöntőket, védőbeszédeket, kéréseket kellett tudniuk megírni és előadni. A legfelső lépcsőfok a vitatkozás tudománya volt. Szintén minden témával kapcsolatban tudniuk kellett érveket felsorakoztatni pro és contra, és a vitázó felet megnyerni a maguk igazának.* 25 26 27 Mindezekhez természetesen fölényes latin tudásra volt szükség. Ezek mellett alapvető mennyiségtant és fizikát is tanultak. Innen hozhatta magával Makó ezeknek a tárgyaknak a szeretetét is. Tehát már a gimnáziumban megszerezhette minden diák a versíráshoz és szónokláshoz szükséges alapvető ismereteket. De ez nem volt elég a rendnek, ha a novíciusairól volt szó. Már korábban felismerték ugyanis a humanisztikus tárgyak nagy jelentőségét,^ és arra is rámutattak, hogy ezen a téren a diákok nagy visszaesést mutatnak, ezért sajátos humanisztikus intézményeket alapítottak. Ennek célja az volt, hogy a növedékek még egyszer foglalkozzanak a „humanae litterae”-vel, a tiszta latin stílust elsajátítsák és tanulmányozzák újra a görög nyelvet is. Ennek szellemében a Magyar Rendtartományban 1734-ben Szakolcán indult meg a repetensek kurzusa. Az intézet 1742-ben Győrbe költözött, ide járt maga Makó is az 1744-es évben. Itt végig két tanár működött: egy görög és egy latin. A latintanár feladata volt a költészet elméletének és gyakorlatának oktatása.28 * Fennmaradt több elméleti jegyzetanyag 24 Hets, 1938.28. p. 25 Ránk maradt egy Institutio című kézirat a győri gimnáziumból, amely tanárok számára írott kézikönyvként szolgált a latintanításhoz. Ezt ma az Egyetemi Könyvtár őrzi. 26 Hets, 1938.65-66. p. 27 1619-ben Trierben tartottak rendi gyűlést, ahol ezeket a megállapításokat tették. 28 A tanárok maguk is jeles verselők voltak, így többek közt Pray György, Adányi András és Klein Ká- roly.
