Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Meszesán Mária: Topológia és tropológia elhajlásai, avagy halál és élet retorikája Madarász Márton elmélkedésében
Topológia és tropologia elhajlásai... 29 Meghökkentő tanácsokat ad a haldokló körül tüsténkedő rokonoknak:60 „Azon közben a betegnek nem kell bizonyos reménységgel magát meggyógyulása felől vigasztalni, az attyafiainak sem kell azt a halálról való gondolkodásáról elvonni, és hoszszabb életet neki bizonyoson ígérni. Mert így az ember elhitettetvén a’ halált még magátul meszszebb alítván lenni, a jól való meghalás szándékozásától könnyen elvonyattathaik, és azután hirtelen halállal megnyomattathatik, és lehet, ha reménységében megcsalatkozik, és mindazáltal a neki tött ígéretek ellen láttya, hogy meg kell néki halni, a halált tűrhetetlen kedben szenvedgye.” „Akar elünk, akar meghalunk, az Úré vagyunk” - közli a Szentírás betűje nyomán. A keresztyén ember még halála előtt feltétlenül betöltendő hivatalai következnek: a megbékélés, majd hogy ép és tiszta hitvallást tartson. Ezen kívül a „cselédes ember” rendezzen el mindent a háza körül. Ha túl súlyos teher ül a lelkén, akkor a világi dolgok elrendezése elmaradhat, hogy „csak a lélek üdvösségére figyelmezzék”. A világi dolgokat ugyanis elrendezheti más, ám az Istennel való megbékélésre senki nem képes helyette. Dialektikus dinamika az új élet mezsgyéjéről Mint azt az elmélkedésen át fejezetről fejezetre haladva láttuk, a meditáció ellentétező dinamikája Madarásznál is hat. Az örök élet és a semminek titulált földi örömök, valamint nyomorúságok egybevetése ebből a szövegből sem hiányzik, ám a protestáns változatban nem olyan offenzív ez a technika, mint a katolikus verziókban. A stílus szintjén sem működik úgy az ambivalencia, nem annyira konkrét és absztrakt fordulatok, képek egymásutánja a jellemző, inkább finoman terelgeti az olvasót a higgadt döntéshozatal irányába. A műfaj ugyanakkor - talán ez is érzékelhető volt - továbbra sem egynemű. A genus mixtum vallásos voltára utal a téma, és az egyes részek mögött olvasható könyörgés. Ezeknek az imádságoknak a szövegeit jelen dolgozatban külön nem elemeztük, jelentőségüket nem tárgyaltuk, nem mintha nem lenne világos szerepük mind a befogadóra gyakorolt hatás, mind a tartalom kibontakoztatása, mind a szerző kiteljesedése szempontjából. Ellenke60 Medgyesi Pál finomabban fogalmaz: „Hanemha látják, hogy a beteg halálra elvált, el ne titkolják, sőt eszesen és szeretettel megintsék őt, és az ő erőtlenségére emlékeztessék, hogy készítse magát az örök életre. Egy jól elmúlatott óra, mikor az ember meg akar halni, megnyerheti az ő örök életének bizonyos voltát. Ne édesgessék őt ez életnek haszontalan reménységével, hogy valamiképpen a lelkét az örök halálba ne ejtsék.” Medgyesi, 2003. 229. p. Ld. még: Meghaló beteg elmélkedései ill. Beteg embernek való elmélkedések. Uo. 203., 211. p.
