Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Hegyi Ádám: A gályarab lelkészek bejegyzései Johann Heinrich Fries (1639-1718) albumában: magyarországi diákok Bázelben és Zürichben 1677 és 1720 között
A gályarab lelkészek bejegyzései 21 Zürichben írta meg a gályarabok történetét, nyomtatásban mégis csak 1728-ban Utrechtben jelent meg.93 A svájci folyóiratokban való publikálás ekkor még nem volt jellemző a magyarokra, de néhány évtizeddel később Szilágyi Sámuel és Hatvani István rendszeresen írt a Museum Helveticumba.94 Ha a tudóskapcsolatokat nézzük, azt látjuk, hogy mind a bázeli, mind a zürichi professzorok közül csak egy-két személy ápolt intenzív magyarországi kapcsolatokat, a többi oktató kisebb intenzitással vett részt ezekben a levelezésekben. Zürichben Johann Heinrich Heidegger (tó33-i698) a magyarokkal igen kiterjedt levelezést folytatott.95 Bázeli professzorok már kevésbé voltak ennyire aktívak, de érdemes megemlíteni Peter Werenfelst, aki Bázelben köszöntötte az éppen oda érkező gályarabokat,?6 és később Kocsi Csergő Bálinttal levelezett.* 93 94 * 96 97 98 Vajon Johann Heinric Fries tanított-e magyarországi diákokat? Minden bizonnyal, de sajnos egyelőre nem került elő olyan korabeli előadásjegyzet, amely ezt igazolná. Fries albumában a gályarabok ugyan gyakran megjegyzik, hogy jótevőjük Zürichben volt professzor, de ezek nem bizonyítják ezeknek a prédikátoroknak a zürichi tanulmányait. Összefoglalásként a következőket állapíthatjuk meg: a magyarországi hallgatók által rendszeresen látogatott külföldi egyetemek közé Zürich és Bázel az 1720-as évekre került be. Ehhez jelentősen hozzájárult, hogy Nagyenyed és Sárospatak is ekkor keresett továbbtanuló diákjainak új ösztöndíjakat. A magyarok részéről 1677-1720 között rendszeresen voltak olyan próbálkozások, amelyek anyagi támogatást igyekeztek szerezni. Ezek a próbálkozások eredménnyel jártak, ugyanis az 1720-as évektől kezdve rendszeresen kaptak ösztöndíjakat magyarok Bázelben és Zürichben. így a pozsonyi gályarabper Zürichbe menekült áldozatai elősegítették a magyarországi diákok svájci tanulmányait. például Gyöngyösi István tézisfüzetébe több gályarab is írt egy-egy verset. Gyöngyösi István: Disputationis Theologicae... sub praesidio... Joh. Henr. Heideggeri... publicae ac placidae eruditorum disquisitioni subjicit Stephanus Gyöngyösi... Tiguri, 1676. Vö.: RMK. Ill nr. 2797. 93 Markai, 1976.23-25. p. 94 Marti, Hanspeter - Erne, Emil: Index der deutsch- und lateinsprachigen Schweizer Zeitschriften von den Anfängen bis 1750. Basel, 1998. 156., 158. P96 Heidegger magyar leveleinek mutatóját Steinmann Judit állította össze. Ezt a kéziratos mutatót Zürichben a szerző hozzájárulásával használhattam, amit ezúton is köszönök. 96 Häne, 1904,168. p. 97 Kocsi Csergő Bálint levele Peter Werenfelsnek, Pápa, 1678. november 12. - UBB. Mscr. Ki. Ar. 134b Nr. 106. 98 Pl.: „Multum R(evere)ndo, Clarissimo ac Doctissimo Viro, Domino Johanni Henrico Frisio Professori Theologiae Catecheticae Meritissimo haec in perpetuum amoris ac gratitudinis symbolum adjecit...” Vö.: IAA. nr. 5365.
