Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)

2010 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Meszesán Mária: Topológia és tropológia elhajlásai, avagy halál és élet retorikája Madarász Márton elmélkedésében

22

Egyháztörténeti Szemle Xl/2 (2010)

törölhet le az adósságból, hogy-sem mint a pokolbeli tűzben száz vagy ezer esztendők.” „Jobb és gyönyörűségesb, amint Guerricus mondgya vízzel meg-tisztíttatni, hogy sem mint tűzzel. Most vagyon ideje a penitentziának: el-űzhettyíik még a’ büntetést a’ penitentziá-val.” A félelem ellen pedig a természetből vett érvet használja: ,A’ki a’ hóharmattól retteg, annak hó esik nyakába. A’ki fél a’ kevés kártul, nagob kárba hozza magát; és a’ ki a penitentziának kíiníi fáratságától irtózik, a’ pokolnak kemény fájdalmiba esik.”44

Mindez korántsem jelenti azt, hogy pusztán hideg tudati munkával feldolgozható az ember számára bűnösségének kitörölhetetlen volta, sőt akár fokozhatja kétségbeesését, hogy - mint azt Uray Piroska tanulmánya nyomán már említettük - evilági feloldozásra, megbocsátásra nem számíthat. Ám nem csak a tehetetlen elkeseredésből fakadó érzelmekkel kell számot vetni e tekintetben. Isten megismerése Luther számára affektiv tapasztalat, következtet Oláh Szabolcs kifejtve, hogy az Isten megtapasztalásából ébredő szenvedély a lelkiismeret ítélőerejével párosulva hat, a megváltatlanság félelméből így vezet el a szabadítás örömteli, békés állapotához.45

Bizonyos, hogy bizonytalan, így foglalhatnánk össze a halál eljövetelének legfőbb ismérveit, ahogyan azt Szentgyörgyi táblázatában is összegezve látjuk „az elközelgető Halál napja” mellett jegyezve. Hogy ne okozzon olyan bánatot a földi javak elvesztése, kisebbít értékükön, hamisnak állítja be az egész földi berendezkedést. - Méz alatt méreg fekszik - olvassuk Madarásznál, minden csak látszata önmagának, az ember is csak vendég. Amikor meghal, akkor kerül neki szánt helyére. ,A- mi népünkhöz takaríttatunk, és a mi atyáinkhoz megyünk és sokkal több barátságos embereket, atyafiakat szerzünk, találunk magunknak, tudniillik a szent angyalokat és az arkangyalokat, ezerszer való ezereket, és tízezerszer való száz ezereket, akik az úrnak szolgálnak, a pátriárkákat, profetakot, Apostolokat, Martyromokat, és Krisztusnak minden híveit, akiknek barátságokkal és társolkodásokkal élni kibe- szélhetetlen öröm lészen.” A beszélő - nyelvtanilag is érzékeltetett - közösséget vállal közönségével, minden földi halandó sorsát tudja magáénak. Együtt várják az örökkévalóságot, aminek kvalitatív és nem kvantitatív bemutatására vállalkozik ugyanazokkal az abszurd és abszolút számsorokkal, amelyeket a katolikus, barokkos reprezentációkban az örökkévalóság mérhetetlen méreteire, időbeni megfoghatatlanságára használnak. 44 45

44 Szentgyörgyi, 1977. 23., 107. p. Az elrettentés mint halálra felkészítő lelki gyakorlat elsajátítható és elsajátítandó, üzeni az elmélkedés: „Ha azon rút gondolatok újobban vissza-tértek: az örök kínokat, a’ végtelenül gyötrő fájdalmokat, a meg-ólthatatlan tüzet, és a’ meg-halhatatlan férget vetette paisul ellenekbe” Uo. 291. p.

45 Ld. Oláh Szabolcs: Tanítás, buzdítás, affektusok Batizi András verses világkrónikájában. (1544) In: Studia Litteraria, XXXVI. Debrecen, 1998. 36- 37- P-