Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Meszesán Mária: Topológia és tropológia elhajlásai, avagy halál és élet retorikája Madarász Márton elmélkedésében
Topológia és tropologia elhajlásai... 15 példájaként tételezhető, amennyiben a kérdésre adandó felelet formájában aktív szövegképző munkát feltételez a befogadó részéről, aki a biblikus nyelvezet dominanciája révén értelmezés közben a vonatkozó szentírási textust interiorizálva működtetheti.2? Az ubi sunt formula tudatos alkalmazása hosszú felsorolások formájában vagy utalásszerűén, de tetten érhető a vizsgált szövegek mindegyikében. Az egyház szolgái híres, népszerű alkotók, uralkodók segítségével igyekeznek a híveket megszólítani, bizalmukba férkőzni. Meggyőzésükre számukra elfogadott személyiségek által sorakoztatnak fel elfogadható érveket, amikor az Isten előtt való egyenlőségről szólnak. - A metódusra mintát elsősorban a Biblia adott a keresztény íróknak - állapítja meg Lukácsy Sándor a formuláról írt mértékadó tanulmányában* 29 30 hozzátéve, hogy használata több forrásból is táplálkozott ,és világirodalmi szereppel bírt.31 Az ítélet (enargeia) Madarász az ubi sunt klasszikus formáját ugyan nem produkálja idézett művében, de implicit utalást tesz tanulságaira az ajánlásban, továbbá az I. és a XIV. részben az élet hívságairól szólva, amikor a tudományokban vagy épp a kereskedelemben jeleskedők földi szerzéseit helyezi az Isten iránt tanúsított szeretet mérlegére, majd leszögezi: „Es noha nagyoknak és drágáknak láttatnak azok lenni mindazáltal meg-halván mindeneket it e’ világon kell hadniok.” Mint látható, a vigasztalás egyik érve a halál előtti egyenlőség,32 33 ami a vanitas-irodalom kiábrándult nézeteivel egészül ki. A „halál-irodalom nagy századában”33 mintegy gyönyörőség tart csak kis korig, a gyötrő kín marad mind-örökig.” SZENTGYÖRGYI, 1977. 29 Oláh Szabolcs: A használati variánsok intertextualitása Batizi András Jó- nás-históriájában. [1541]. In: Studia Litteraria, XLI. Debrecen, 2003.16. p. 3° Lukácsy Sándor: Ubi sunt. In: Uő: Isten gyertyácskái. Pécs, 1994. 286-318. p. 31 Mint tudjuk a reformáció a retorikát egyetemes instrumentumnak tekintette, világi és egyházi használata magától értetődő a retorikai eszközöknek. A témáról bővebben ld.: Imre Mihály: A XVII. századi retorika és irodalom- elmélet kutatóműhelyében. In: Irodalomtörténet, 2001. 1. sz. 131-149. p. „Az előző században a reformáció meghatározó iskolái (Wittenberg, Strassburg, Tübingen, Heidelberg) éppen a retorika egyetemes instrumentum jellegéből kiindulva a világi és egyházi szónoklat elválasztó határait bontották le, tüntették el, az oratio (világi szónoklat) és a contio (egyházi szónoklat, prédikáció) egyazon szisztéma sajátos kommunikációs funkciójú változatai voltak.” Uo. 138. p. 32 Lukácsy Sándor: Magyar haláltáncok. In: Uő: Isten gyertyácskái. Pécs, 1994- 319-356. p. 33 Uo. 325. p. (,A halál-irodalom nagy százada a XVII. század inkább, mint a középkor. Ez idő tájt adták ki a legtöbb ars moriendit, ekkor prédikáltak legtöbbet a halálról, olyannyira, hogy Bacon már únni kezdte, és tiltakozott a halál borzalmainak szüntelen festése ellen. Bemard Groethuysen szerint éppen ez volt az egyház célja: a borzalomkeltés; laicizálódó században a ha-
