Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Meszesán Mária: Topológia és tropológia elhajlásai, avagy halál és élet retorikája Madarász Márton elmélkedésében
Topológia és tropologia elhajlásai... 11 veled barátságosban beszélgetnem; és a’ dolgot nyilván és világossan szemed eleibe terjesztenem.” Madarásznál ellenkező előjelet kap a mértéktartó közvetlenség. A szöveg nem tolakodó, inkább az olvasóból vált ki érdeklődést. A tudás birtokosává avatja, megértő türelemmel osztja meg vele a helyes életvitel módját, (olykor színlelt) disputációkon keresztül, pragmatikus, dialektikus alakzatok bevetésével hozzáférhetővé teszi számára a haláltól való rettegés legyőzésének eszközeit. Ehhez felkelti a benne szunnyadó, nyugalom iránti sóvárgást. Óvakodik a szenvedélyes megnyilvánulásoktól, nem erőszakosan meggyőzni akar, hanem határozott magatartást tanúsítva elérni, hogy a halandó akarjon jobbá lenni, helyesen élni, miután rájött, hogy ez neki a könnyebb. A beszélő - majd látni fogjuk - harmonikusakban vállal közösséget olvasójával, egy az elmélkedők közül. Malomfalvay22 és Szentgyörgyi nem egyszer sértéseket vág a befogadó fejéhez, a rossz úton járókat pedig valósággal kirekeszti a szöveg egyes szám harmadik személyben, kívülállóként említve a megátalkodott gonoszt. Szentgyörgyi kötete ötödik elmélkedésében Az Ember s a Pók munkája egybevettetik című cikkelyben az alliteráció magyarázattal kiegészített részletezése vezet a megállapításhoz: „Sokat fáradunk, és bajos dolgokba ártyuk magunkat: és oh mi nyavalyások, eszünkbe sem vesszük, hog chak pók-hálót szövünk; nagy munkát tészünk, melynek semmi láttattya ninchen.” „Érted-e ezeket te, Krisztusnak kedven tartott vitéze? Még is zúgolódol-e? Te az Istennek magáért az Istenért tartozol szolgálni, és az örök nyugalomért fáradozni.” Olvassuk csak ide Malomfalvay - Szent Bernardtól idézett - kezdő sorait: „Ha az Istennek szeretete téged nem tartóztathat, tartóztasson és rettenchen az Ítéletnek és gehennának félelme, a ’ halálnak töörey; az pokolnak fáydalmy; az égető tűz, az mardosó féreg; az büdös kén-kő; és a’ pokolbéli minden-némii rettenetességek!” Ez volna a kedvcsináló az elmélkedéshez. Szemléletbeli különbség mutatható ki a konfesszionális hovatartozás tekintetében, ami az olvasóhoz való hozzáállásra, így a beszélőszerep alakulására is rányomja bélyegét. A szemrehányás affektiv eszközei helyett a naturalista hatáskeltést választva fogalmaz Madarász, aki elmélkedésének második, Azoknak, mik a’ halálban történnek meggondolása című részében figyelmeztet: ,A mai meghatót, ó ember, szemeid eleibe állítsad, eszedbe fogadgyad, és minden nap emlékezetedben, lelkedben szemlélges- sed. Fekszik a megható ember, majd mint egy holt eleven, és a teste minden ama szépségének v... veszti, és dögszagot kezd magából származtatni, és sem az érzékensegi, sem a tagjai hívatallyokat nem cselekszik. És mindazáltal ugyan az a’ test, mely oly frissen és gazdagon tápláltatok olly szorgalamatoson ruháztatott, és annyi kölcséggel gyógyittatot. Akkor az ember az aranyat, ezüstöt, drága22 Malomfalvay Gergely: Belső-képpen indító tudomány. 1653.
