Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)

2010 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Meszesán Mária: Topológia és tropológia elhajlásai, avagy halál és élet retorikája Madarász Márton elmélkedésében

4

Egyháztörténeti Szemle XI/2 (2010)

ság örömteli szemlélése. Az eredetileg két típus használata összefonódott, együtt jelentkeztek még azoknak a kora-középkori elmélkedésíróknak a munkájában is, akik elméletben szigorúan elkülönítették a meditációt és kontemplációt, így Clairvaux-i Szent Bernát, Szent An- zelm, Szent Bonaventúra és Kempis Tamás - sorolja leszögezve, hogy „jogosan fejezhetjük ki őket ugyanazzal a magyar szóval”. Úgy véli, ha az elmélkedés két típusa „többször megjelenik, elveszíti személyes tartalmát, és imádsággá válik”.2

E protestánsok átvették, és saját ízlésükre szabták a katolikus meditációk köntösét. Az exhortációban minduntalan zászlóra tűzött, majd bensőségessé avatott Krisztus-követés (imitatio Cristi) árnyaltabb értelmet nyert. A katolikusok vallásos gondolkodásában a bűn réme és a félelem a hit előtt járnak. Miért? - kérdezi Luther. A reformációban az —e kérdés nyomán kibontakozó újszerű exegézisben átértékelődnek a fent jegyzett kategóriák, és — mint az Madarász fordításából is kiviláglik - más minőséget nyer a bűn és a bűntudat fogalma is. Ennek magyarázata Uray szerint a gyónáshoz való viszonyulásban keresendő. Kifejti, hogy a katolikus gyónás és áldozás a megtisztulást, illetve az Istennel történő egységet adja a hívőknek, míg a protestánsok csak haláluk után remélhetnek hasonlót vagy bárminemű feloldozást - fejti ki. A protestánsok Istenen kívül önmaguknak is komoly bűnvallással, bűnbánattal tartoznak, felmentést azonban vétkeik tudatában és a legmélyebb megbánás után sem várhatnak senkitől.3 4 5

Az epeijesi prédikátor, Madarász Márton4 a wittenbergi orvos, Dániel Sennerts egyetlen vallási tárgyú elmélkedését ülteti át magyar nyelvre6 A’jó vagy kegyes élet És Boldog Halál Módgyá-ról címmel.?

2 Uray Piroska: Pécsi Lukács, Szent Ágoston doktornak elmélkedő, magánbeszélő és naponként való imádsági. Bp., 1988. 20. p.

3 Uo. 31. p.

4 Madarász Márton (Eperjes, 1590 k. - Eperjes, 1654. november 8.): epeijesi lelkész, tanár, fordító. Eperjesen, Kassán, Bánócon tanult, majd Szenicén, Kassán, Varaimon tanított. 1614-től Wittenbergben járt egyetemre. 1616-tól Eperjesen volt tanár, 1618-tól evangélikus pap. Katekizmust, imádságos könyvet, elmélkedő és kegyességi műveket adott ki. (Meisner szent elmélkedéseinek [...] megajándékozása. 1-2. Lőcse, 1635-1641.; Sz. Bemard [...] elmélkedései. Lőcse, 1649.) Papsága idején készült az epeijesi evangélikus egyház használatára szánt Eperjesi graduál. Műveinek kiadása: A két Rákóczi György korának költészete. (1630-1660) Régi Magyar Költők Tára. XVII. századi sorozat, 9. Sajtó alá rend.: Varga Imre. Bp., 1977. (továbbiakban: RMKT. 1977 ) 579- P5 A cipész családba született Sennert 13 éves korától apa nélkül nevelkedett, édesanyja minden megtakarításával támogatta fia tanulmányait. Sennert először a filológiai fakultáson szerzett magiszteri fokozatot (1598), majd orvosi tanulmányokba kezdett, három éven át tanult Lipcse, Jena és az Odera melléki Frankfurt egyetemein, Berlinben egy neves orvos mellett gyakorno- koskodott, akinek tanácsára Wittenbergbe vezetett az útja. Megfertőzte a pestis. Első felesége halála után még kétszer (1626-ban és 1633-ban) nősült. Első házasságából öt fia és két leánya született, de csak egy leánya és két fia