Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Meszesán Mária: Topológia és tropológia elhajlásai, avagy halál és élet retorikája Madarász Márton elmélkedésében
Közlemén yek Topológia és tropologia elhajlásai, avagy halál és élet retorikája Madarász Márton elmélkedésében Meszesán Mária A consolatio vezérmotívummá vált a 16. századi kegyességi irodalomban. Ezen belül is sajátos jegyeket hordoz a protestáns szövegekben a vigasztalás, különös tekintettel arra a hittevékenységre, ami a bűnt, a megbánást a tudaton átszűrve juttatja érvényre megtalálva az isteni szeretet és megbocsátás iránti feltétlen bizalmat. Az örökkévalóság mibenlétét vizsgáló, és a felé vezető út feltalálását sürgető szövegeknek nem csak tematikájában ragadható meg a reprezentatív barokk jelleg. Szükségszerűen társul a téma retorikai kifejtéséhez az a sajátosan barokk formanyelv, amelynek elemeit okkal kereshetjük akár protestáns prédikátorok sorai között is. E barokkos kifejezéskészlet protestáns szövegekben való fokozott jelenlétére Kecskeméti Gábor már felfigyelt. Felhívta a figyelmet arra, hogy a látszólag mértéktartó protestáns anyagok bizonyos részei - így főként az ajánlások, bevezető és befejező gondolatok - körmönfont megfogalmazást nyernek, nem maradnak érintetlenek a barokk hatásaitól. Kecskeméti a szinte kizárólag bibliai idézetekből összeállított protestáns szónoklatokat is a barokk invenció sajátos megnyilvánulásának tekinti.1 A cél, a forrásanyag és a rendelkezésre álló eszközkészlet szintjén tagadhatatlan a hasonlóság a protestáns és a katolikus szövegek között, amelyek azonban a gyakorlatban felhasznált műfajok, eszközök, módszerek és praktikák terén - úgy a meggyőzés motivációját, mint a szándék szolgálatába rendelt nyelvi, retorikai fogásokat figyelembe véve - markáns különbözőségek megállapítására indíthatnak. A szókészlet és a képek, képzettársitások, de a befolyásolás minősége is konfesszionális eltérések feltárására ösztönzi a korszak örök életről szóló elmélkedéseit - százados távlatból - feltérképezni próbáló olvasót. A nyilvános prédikáció és a meghitt, magányos imádság tövén sarjadó elmélkedés az eszkatologikus számvetéshez, így a hit befogadásának megkönnyítését célzó okoskodáshoz sokoldalúan felhasználható műfaj, a hívő lelkek igaz útra térítésének egyik, a felekezetenként eltérő elvárásokhoz is rugalmasan alkalmazkodó, ugyanakkor hathatós, ezért népszerű instrumentuma. Ezen belül említendő a lutheri meditáció - elsősorban a 16. századi - kegyességi irodalomban. Az 1570-es évektől egyre több, luteránusok által írt mű jelent meg, amelyek legalább címükben a meditatio vagy contemplatio szavakat mint műfajmeghatározást használták. - A magyar „elmélkedés” kifejezés mindkét említett fogalmat magában hordozza - mutat rá Uray Piroska egyik tanulmányában. Mint írja, a meditáció Szent Bonaventúra szerint az elrejtett igazságok kutatása, míg a kontempláció a már ismert igaz1 Kecskeméti Gábor: Magyar nyelvű halotti beszédek a XVII. századból. Bp., 1988. 27. p.
