Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)

2010 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Hegyi Ádám: A gályarab lelkészek bejegyzései Johann Heinrich Fries (1639-1718) albumában: magyarországi diákok Bázelben és Zürichben 1677 és 1720 között

A gályarab lelkészek bejegyzései

17

például sem Harderwijkben66 sem Marburgban6? nem volt minden évben új beiratkozó a Kárpát-medencéből.

Miért iratkoztak be ilyen ritkán magyarországiak Zürichben és Bázelben? Miért nem vették rendszeresen igénybe a felkínált pénzügyi támogatást?

Nem szabad elfelejtenünk azt, hogy a gályarabok többsége külföldi egyetemen végzett, és amikor Svájcba kerültek, már megfelelő képesítéssel rendelkeztek a lelkészi feladatok elvégzéséhez. Ennek ellenére egy személy közülük beiratkozott Bázelben az egyetemre: Kocsi Csergő Bálint (1647-1698) 1677. október 24-én írta alá a bázeli anyakönyvet és a genfi főiskolát is meglátogatta, bár a matrikulát nem írta alá.s8

A gályarabok elutazása után (1677) ha csak a főiskola matrikuláit nézzük, akkor különösen feltűnő a folytonos jelenlét hiánya Zürichben, hiszen ez volt az a város, amelyik mindegyik prédikátort vendégül látta: 1720-ig csak 1679-ben, 1693-ban, 1694-ben, 1712-ben, 1717-ben és 1719-ben iratkoztak be magyarországiak.59

A zürichi főiskolán általában a volt gályarabok segítségével, vagy a magyarok tanulmányaira alapított ösztöndíjra való hivatkozással kezdtek el tanulni a magyarok: így például zürichi továbbtanuláshoz 1679- ben Öllé Mocsai István és Rimaszombati Mihály egy volt gályarabtól, Komáromi Istvántól kapott ajánlást.* 57 58 59 60 Simon Márton (?-?) - egy volt gályarab, Simon Péter (1639-?) fia - 1716-ban az 1676-ban alapított ösztöndíjra hivatkozva adott be kérelmet.61 Ehhez hasonló példa Kocsi Csergő István (i694?-1726) esete, aki szintén egy volt gályarab, Kocsi Csergő Bálint fia volt. Ő 1721-ben tanult Zürichben, és Johann Jakob Lavater (1657-?) elnöklete alatt tartott disputációja nyomtatásban is megjelent.62

Ismerünk viszont több olyan diákot is, akinek a beiratkozása nem maradt fenn (vagy lappang), de egész biztosan disputáit Zürichben. így például az előbb említett Kocsi Csergő Istvánon kívül Harsányi Móricz

s6 Bozzay-Ladányi, 2007. 203. p.

57 Tar, 2004, 264. p.

58 Hegyi, 2003. Nr. 60., 538.

59 Hegyi, 2003. 92. p.

60 Thury, 1998. 224. p.

61 Zimmermann, Hans Georg: Das Stammbuch von Johann Jakob Lavater. In: Zürcher Taschenbuch, 1974. 57-58. p.

62 Harsányi István: Kocsi Csergő Istvánról s a gályarabok számos, eddig ismeretlen levelét tartalmazó kéziratáról. In: Sárospataki Református Lapok, 1911. 9. sz. 80. p.; Positiones theologiae, quas ... praeside Johanne Jacobo Lavatero ... pro consequendo examine theologico defendendas suscipiunt Stephanus Kocsi Cs., Johannes Szikszai T., Johannes Kovats. Tiguri, 1721. Vö. Dörnyei Sándor - Szávuly Mária: Régi magyar könyvtár III/XVIII. század. Bp., 2005. (továbbiakban: RMK. III/XVIII.) Nr. 883.