Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 1. szám - "A KATEDRÁRÓL" - Csepregi András: Vallási identitás és demokratikus politika - történet, tematika, párbeszéd
158 Egyháztörténeti Szemle XI/1 (2010) emelten a keresztyén élet - ugyanolyan meghatározó tartalma. Mezei Balázs pedig Metz munkásságát ismertető tanulmányában azt a kérdést vetette fel, hogy szabad-e a memoria passionist csak kibeszélt, kikiáltott emlékezetként gyakorolni? „Aki Auschwitzból hazajött, csak a karját mutatta, de nem beszélt; aki a börtönből szabadult, forrón ölelt át, de nem beszélt. A kiáltás helyett hallgatás uralkodott. [...] Ez a hallgatás nem azért mély, mert nem képes a szenvedést kifejező élességgel kiáltani. Hanem azért is, mert a szenvedés sokszor megtanít annak észrevételére, amit egyébként nem észlelünk: ami értelmet ad, táplálékot, vezetést és vigaszt. [...] A szenvedés kibeszélhetetlen valóságában több rejlik, mint egy elnyomott kiáltás. A szenvedés mélyén hála van.”3‘ Úgy gondolom, hogy mind a hangosan kifejezett öröm, mind a ki nem mondható hála a kibeszélt szenvedés korrektívuma lehet, esetenként talán annak is kell is lennie. A mi kultúránkban viszont, azt hiszem, még mindig leginkább a szenvedés elhallgatásának a veszélye fenyeget, a kimondást szimpla félelem béníthatja, vagy felszínesen fecsegő örömködés akadályozhatja meg. Félő, hogy a korrektívum elnyomja azt, amihez viszonyulnia kellene, a szenvedésről, s jelesen a másik szenvedéséről szóló kitartó és tárgyilagos beszédet. Nem vagyok biztos benne, hogy a Mezt által mutatott úton olyan messze jutottunk már, hogy figyelmünket döntően a korrektívumoknak kellene szentelnünk. A vallás és a szekuláris világ közötti párbeszéd ebben az összefüggésben a vallás és az egyéni-közösségi tapasztalatok közötti párbeszédként konkretizálódik, aminek elemi feltétele a tapasztalatok nyugodt, tárgyilagos, részletes, s ha kell, ismételt elmondása, elsorolása. Összegzés A vallásos identitás és a demokratikus politika lehetséges összefüggéseit egy történeti áttekintés keretében, a kapcsolat témáit megmutatva, végül pedig a vallásos és a szekuláris világszemlélet párbeszédére figyelve igyekeztem felvázolni. Előadásomban tudatosan kerültem az antidemokratikus vallásosság és a demokrácia konfliktusainak bemutatását, nem azért, mert nem tartom őket jelentősnek, hanem azért, mert a vallásossággal foglalkozó magyar nyelvű szakirodalom és publicisztika túlnyomórészt ezzel foglalkozik, a demokráciát erősítő vallásosság viszont alig kap figyelmet. A vallásról és a demokráciáról szóló északamerikai és nyugat-európai diskurzus jóval kiegyenlítettebb, ezért is igyekeztem az ott folyó munkára támaszkodni, abban a reményben, hogy a nyelvi határok eltűnése után egyszer a kulturális és mentális határok is átjárhatóak lesznek annyira, hogy a közös gondolkodásba saját tapasztalatainkkal, érdemben is bekapcsolódhassunk. Munkámmal azokat a tanulni vágyó olvasókat szeretném megszólítani, valláso- 31 31 Mezei Balázs: A szenvedés mélyén hála van. Néhány gondolat J. B. Metz Memoria passionis című könyvéről. In: Vigilia, 2009.1. sz. 18k.
