Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 1. szám - "A KATEDRÁRÓL" - Csepregi András: Vallási identitás és demokratikus politika - történet, tematika, párbeszéd
156 Egyháztörténeti Szemle Xl/1 (2010) kérdésekkel, Auschwitz emlékével, a hidegháborúval és a fegyverkezéssel, a vietnami háborúval, a feketék polgárjogi mozgalmával és a fogyasztói társadalom térhódításával. Ezt az optimista hangot egyébként - mint erre a történeti részben néhány példát is láthattunk - kihallhatjuk sok, 2001. szeptember n. után született amerikai kísérletből is, ha recepciónk, akár önkéntelenül, nem zárja ki ezt a hangot, amely annyira kihívó lehet a mi sérelmeket ápoló és elkeseredésre, pánikra hajlamos kultúránk számára. A második teológusunk Miroslav Volf, szintén Amerikában él, de közelebb, a szomszédos Horvátországban született, és egy fontos könyve magyarul is megjelent 2001-ben Ölelés és kirekesztés23 * * címmel. Hadd idézzek az előszavából: „Miután befejeztem előadásomat, Jürgen Moltmann professzor fölállt, és a rá jellemző módon föltette az elevenre tapintó kérdést: »De vajon egy csetniket átölelnél-e?« Mindez 1993 telén történt. Akkor a hírhedett szerb csetnikek már hónapok óta dúlták szülőhazámat, koncentrációs táborba zártak embereket, nőket erőszakoltak meg, templomokat gyújtottak lángra és városokat romboltak le. Én éppen azt magyaráztam, hogy ellenségeinket épp úgy át kell ölelnünk, ahogyan Isten Krisztusban átölelt minket. Átölelhetek-e egy csetniket: az úgymond teljességgel más embert, a gonosz másikat? Mivel igazolhatnám ölelésemet? Miből meríthetnék hozzá erőt? Hogyan hatna ez a tett emberi és horvát azonosságomra? Egy darabig szótlanul álltam, pedig tudván tudtam, mit akarok mondani. »Nem, nem ölelném meg, bár Krisztus követőjeként meg kellene tennem.« Ez a könyv voltaképpen érvelésem igazsága és a moltmanni ellenvetés ereje közötti küzdelem nyomán született meg.”« Volf ezután felsorolt néhány alapvető gondolati feszültséget, majd így folytatta: „E súlyos ellentét[ek) feloldásának könnyű módjait természetesen ismertem. De tudtam azt is, hogy azért látszanak könnyéinek, mert hamisak.”« Az „azonosság, a másság és a kiengesztelődés” tárgyában folytatott teológiai vizsgálódása tehát egy megszokottan brutális közép-európai történet személyes reflexiójaként indul, amit mi rendszerint - feltéve, ha túléljük - éppen csak elviselni szoktunk, s többnyire nem jutunk messzire az események ki- és megbeszélésében. Volf viszont, a nem könnyű és nem hamis válaszok kitartó keresése során széles értelmező keretet hoz létre, amellyel arra hívja az olvasót, hogy merjen először gondolkodni, később akár beszélni is azokról a nyomasztó élményeiről, amelyekhez addig talán megfelelő szavakat 23 Volf, Miroslav: Ölelés és kirekesztés. Teológiai vizsgálódás az azonosság, a másság, és a kiengesztelődés tárgykörében. Bp., 2001. « Uo. 11. p. « Uo.
