Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 1. szám - "A KATEDRÁRÓL" - Csepregi András: Vallási identitás és demokratikus politika - történet, tematika, párbeszéd
Vallási identitás és demokratikus politika 151 Tematika Gondolatmenetem második részében arra teszek kísérletet, hogy leíró módon fogalmazzam meg azokat a szempontokat, amelyek alapján felismerhetjük a demokráciát erősítő vallási identitás elemeit. Döntő, hogy milyen megközelítéssel kíséreljük meg a demokrácia értelmezését: az első lépésben egy lehetséges megközelítést vázolok. A demokrácia teológiai reflexiójában John de Gruchy dél-afrikai református teológus használta először a demokrácia kettős megközelítésének lehetőségét: a demokrácia rendszer és jövőkép.18 Megközelítésének a magyar helyzetre való adaptálása során szükségesnek láttam, hogy további két megközelítés lehetőségével éljek, s a demokráciára mint hagyományra és mint folyamatra is reflektáljak.‘9 így alakult ki a négyes megközelítés, amelyben a megközelítések sorrendje is kötött, egyik a másikból építkezik: demokrácia mint hagyomány, mint rendszer, mint jövőkép és mint folyamat. Néhány mondattal mutatom be a bennük rejlő lehetőségeket. A demokrácia, mint hagyomány a liberalizmus, a szociáldemokrácia és a konzervativizmus tradícióit jelenti. Egymással konfliktusban álló hagyományokról van szó, mégsem nehéz felismerni az európai modernitás kezdeteitől fogva tartó egymásra utaltságukat, úgy is, mint egymás gondolkodásra, önreflexióra késztető kihívói, és úgy is, mint egymás korrektívumai, azzal a veszéllyel szemben, hogy a politikai élet valamilyen irányban elmozdulva elhagyja a demokrácia kereteit. A három hagyományt társíthatjuk a Nagy Francia Forradalom hármas jelszavával: a liberalizmus a szabadság, a szociáldemokrácia az egyenlőség, a konzervativizmus a testvériség megvalósításának a kísérlete lehet. Történeti eredetére nézve máig heves vita folyik: az egyik álláspont szerint a demokratikus hagyományok Európa fejlődése során a középkori egyháztól történő emancipáció gyümölcsei, mások szerint viszont éppen azoknak a bibliai eredetű közösségszervező lehetőségeknek a szekuláris megvalósulásai, amelyek a középkori egyház erőszakkal és aránytalan liatalomkoncentrációval való fertőzöttsége ellenére is éltek és hatottak az egyházon belül és kívül egyaránt. Egyszerű, de a történeti tényéktől talán nem nagyon messze elrugaszkodó modellel élve a három hagyomány egymásrautaltságát úgy írhatjuk le, hogy bármelyik szempont egyoldalú érvényesülése a másik kettő ellensúlya nélkül diktatúrához vezethet: a szabadság egyenlőség és testvériség nélkül vadkapitalizmushoz, az egyenlőség szabadság és testvériség nélkül kommunizmushoz, a testvériség szabadság és egyenlőség nélkül fasizmushoz. Ennek a szemléletnek fontos magyar forrása lehet Bibó István poli- tikafilozófiája is. Bibó explicit módon a liberalizmus és a szocializmus 18 De Gruchy, John W.: Christianity and Democracy: A Theology for a Just World Order. Cambridge, 1995. i3kk. ‘9 Csepregi, András: Two Ways to Freedom: Christianity and Democracy in the Thought of István Bibó and Dietrich Bonhoeffer. Bp., 2003. (Acta Theologica Lutherana Budapestiensia, Vol. 2.) 28kk.
