Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 1. szám - DISPUTA - Őze Sándor: Még egyszer a ferencesekről. Válasz Szabó András: A magyarországi reformáció kezdete és az átmeneti korszak a reformátorok életútjának tükrében című cikkére
Disputa Még egyszer a ferencesekről Válasz Szabó András: A magyarországi reformáció kezdete és tíz átmeneti korszak a reformátorok életútjának tükrében című cikkére Őze Sándor Egy elmélet akkor használható, ha gondolkodásra ösztönöz és új megoldási lehetőségekhez sorakoztatja fel az eddig megismert és újonnan feltárt adatokat. Fokozottan érvényes ez ott, ahol nagyon kevés friss eredményt tud felmutatnia tudomány, és a régieket kell más módszerekkel szóra bírni. Ilyen terület a korai magyarországi reformáció történet. Ahogy alakul a vizsgálati módszerek és a szemlélet keretében a diszciplína, úgy kell, hogy alakuljon egy történész viszonya egyik-másik előző tanulmányához, különösen, ha annak szereplőiről új szempontok látnak napvilágot. Ha nem hiú a kutató, akkor nem szégyelli túlhaladott gondolatait, mert tudja, hogy azok beépültek egy kutatóműhely, egy nemzeti tudomány és végső soron az egész emberiség tudáskincsébe. (Egyes elméletek elemeikben amúgy is újraélednek.) Még kevesebb szégyenre ad okot, ha a felhasznált adatokról derül ki, hogy azok tévesek, vagy kiegészítésre szorulnak. A korai reformáció és a ferences rend szerepével kapcsolatban nemrégiben Szabó András egy bíráló cikket jelentetett meg, melyben Zoványi Jenő kutatásait igyekszik kiigazítani, és a téves szemlélet követőjeként, mint állatorvosi lovat, egyik tanulmányomat boncolja fel, és negatív példa gyanánt mutatja be:1 „Itt kell kitérnem arra a kiirthatatlanul meggyökerezett legendára, amely szerint a ferences szerzetesrend tett a legtöbbet a reformációért, mert az első reformátorok többsége korábban ennek a rendnek lett volna a tagja. [...] Legutóbb Őze Sándor - Zoványi Jenő lexikonát alapul véve - egész csokrot szedett össze azokból a reformátorokból, akik szerinte a ferences rendhez kötődtek. 2 Ha egyenként végignézzük a neveket az utóbbi évtizedek szakirodalma alapján (amelyet az ötven esztendeje halott Zoványi nem ismerhetett), az érvek meglehetősen gyengének tűnnek.” A „legendát” azonban így senki nem írta le. Az elmélet kimunkálója, Szűcs Jenő összefüggést látott a Dózsa-féle parasztfelkelést megelő1 Szabó András: A magyarországi reformáció kezdete és az átmeneti korszak a reformátorok életútjának tükrében. In: Szentírás, hagyomány, reformáció. Teológia-és egyháztörténeti tanulmányok. Szerk.: F. Romhányi Beatrix - Kendeffy Gábor. Bp., 2009. 224-231. p. 2 Legrészletesebben: Őze Sándor: A ferencesek és a reformáció kapcsolata a XVI. századi Magyarországon. In: Uo. 157-175. p.
