Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)
2009 / 3. szám - RECENZIÓK - Donáth Péter: Fazekas Csaba: Deák Ferenc egyházpolitikája a reformkorban
Recenziók 119 Munkáját a Deák Ferenc vallásosságáról, egyházpolitikai nézeteiről a történeti szakirodalomban olvasható interpretáció-típusok felsorakoztatásával, elemzésével kezdte. Különös figyelmet szentelt annak, hogy a különböző vallású, indíttatású szerzők miként kezelték, tárgyalták „a haza bölcsének” vitáját a - feudális, államegyházi státuszából származó előjogaihoz ragaszkodó - korabeli katolikus egyházi állásponttal. A vonatkozó források, szakirodalom gondos áttekintése nyomán Fazekas Csaba - a recenzens számára plauzibilisen - úgy látja, hogy „Deák hitt Istenben, a keresztény erkölcstanból fakadó humánus és igazságos nézeteket vallott, vallásossága azonban pontosan kimerítette a - mai kifejezést kölcsönözve - »maga módján vallásos« kategóriát. Ő maga állapította meg, hogy a templomba járást, vagyis a vallásosság egyházias módon való gyakorlását nem tartotta sem fontosnak, sem szükségesnek, ezt későbbi életrajzírói is megjegyzik róla. ... Az, hogy Deákot alig lehetett templom közelében látni, élesen ellentétes volt saját kora katolikus egyházának hivatalos elvárásaival; nem világnézetét és közéleti állásfoglalását szabta utóbbiakhoz, hanem ellenkezőleg: vallásosságát értelmezte felvilágosult, liberális nézetei szerint. E felfogást leginkább »liberális katolicizmusként« lehet leírni, amely közéleti-politikai értelemben a konzervatív, egyházias katolicizmusnak mindenképp az ellenpólusán foglalt helyet. Saját korának közéletében e felfogásból sokkal inkább a »liberális«, mint a »katolikus« került előtérbe. Deák politikai pályafutásában vallásossága még a kor további nagy liberális katolikusánál is kisebb szerepet játszott. Markáns politikai, különösen egyházpolitikai meggyőződése nem katolicizmusából, hanem annak ellenére alakult ki, előbbiek nem is közelíthetők meg vallásossága irányából. Jó példája lehet mindennek sokat hivatkozott utolsó, 1873-as parlamenti beszéde, amelyben újra a »szabad egyház a szabad államban« elv mellett foglalt állást, a polgári házasság intézményét, liberális egyházpolitikai törvények alkotását szorgalmazta, továbbá az állam-egyház-viszony »európaitól« megkülönböztetett modellje helyett az Egyesült Államok rendszerét ajánlotta.” (14-15. p.)* 13 * Deák számára ésszerűbbnek és célszerűbbnek tűnt ugyanis, „hogy az állam ne, vagy minél kevesebbet avatkozzék a kultuszok ügyeibe, és csak akkor és csak annyiban, amennyiben a status fönntartása a beavatkozást szükségessé teszi. De ha ezt egyszerre el nem érhetem, a célt mindig magam előtt tartom, és minden lépést, amely affelé vezet, pártolok, de nem pártolok semmi olyan lépést, amely attól eltávolít” - szögezte le utolsó parlamenti beszédében.‘4 Fazekas Csaba e beszédre utalván kimondatlanul is érzékelteti: a magyar történelemben komoly előzmény nélküli mai alkotmányos (s törvényi) szabályozásunk keretei között helyüket kereső történelmi egyházak és híveik számára tanulsáképviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége, 1833-1873. Szerk.: Molnár András. Zalaegerszeg, 2004. 22., 34., 48. ill. 69. p. 13 Vö.: Csorba László: Deák Ferenc liberális katolicizmusa. In: Deák Ferenc, a liberális politikus. Bp., 1994. 80-85. P'4 Deák Ferenc. Szerk.: Molnár András. Bp., 1998.137. p.
