Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)

2009 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tabajdi Gábor: A III/III. Csoportfőnökség egyházi elhárító tisztjei a Kádár-korszakban

104

Egyháztörténeti Szemle X/3 (2009)

(Állambiztonsági) Főcsoportfőnöksége. Több szervezeti módosítás után, 1966-tól a III/III. Csoportfőnökség (belső reakció-elhárítás) öt osztálya közül az 1-es számú foglalkozott a hazai egyházak kezelésével.? A szigorú pártirányítás alapján működő szervezet vezetőit a korábbiakhoz hasonlóan a politikai megbízhatóság alapján nevezték ki. Emellett az egyházi elhárításnál kiemelt szempont volt a megfelelő ideológiai képzettség. Hiszen a rendkívül alacsony sorból származó, csekély iskolázottsággal rendelkező belügyeseknek a mindennapi munkájuk során „kvalifikált ellenséggel”, azaz többnyire művelt, világlátott, nyelveket beszélő egyházi vezetőkkel kellett foglalkozniuk.

A szükséges pártkapcsolat, illetve a szakmai előmenetellel párhuzamos pártkarrier jól kimutatható a III/III-i. Osztály parancsnokainak életrajzaiban is. Az eredetileg esztergályos inasként dolgozó, majd a kommunista ifjúsági szervezetekben tevékenykedő Geréb Sándor5 6 1956 előtt az MDP Pártfőiskolájának tanára volt. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után minden jel szerint azért került a Politikai Nyomozó Főosztályra, mert ott hiány volt a megfelelő képzettséggel rendelkező káderekben. Először „nacionalista csoportokkal”, a volt jobboldali pártokkal foglalkozott. A megtorlás kezdeti időszakában a pártvezetés számára készülő tájékoztatók összeállítása volt a feladata. Eredményes munkájának köszönhetően került magasabb beosztásba, az egyházi elhárítás területére, ahol az elkövetkező huszonnégy évben változó beosztásokban szolgált. Az eddigi feltárt ügyek és fennmaradt tanulmányai arra utalnak, hogy a szerzetesrendek elleni eljárások specialistája volt.

Utóda, Győri Zoltán7 az 1945 utáni ifjúsági mozgalmakból közvetlenül a nyíregyházi városi pártbizottság javaslatára került a politikai rendőrséghez 1950-ben. Osztályvezetőként tehát már bőséges ÁVH-s tapasztalatokkal rendelkezett. (Nyíregyháza és Sztálinváros mellett korábban dolgozott Budapesten is.) Kinevezése előtt azonban 1964 és 1971 között a Belügyminisztériumi KISZ majd MSZMP Pártbizottság tagjaként is tevékenykedett. Munkássága során több szocialista állambiztonsági szervvel épített ki „baráti kapcsolatokat”. Irányítása ugyanakkor nem pusztán elméleti jellegű volt, a katolikus hierarchia több magas rangú tagjának személyesen volt tartótisztje, így például Kádár László volt egri érseknek és Bagi Istvánnak, a Pápai Magyar Intézet korábbi rektorának, egykori esztergomi segédpüspöknek.8

5 Az előzményeket és a részletes szervezettörténeti áttekintést ld. Vörös Géza: Egyházak az állambiztonsági dokumentumokban (kézirat, megjelenés előtt)

6 Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (továbbiakban: ÁBTL.) 2.8.1., 9929.; Magyar Országos Levéltár (továbbiakban: MÓL.) 288. f. 5/394. ő. e.

7 ÁBTL. 2.8.1., 12589.; MÓL. 288. f., 7/753. ő. e.

8 ÁBTL. 3.1.2., M-33265 „Németh László”, 3.2.3., Mt-778/3. „Noggel”; illetve ÁBTL. 3.2.1. Bt-1682/1-2. „Blanc”; ld.: Tabajdi Gábor - Ungváry Krisztián: Elhallgatott múlt. Bp., 2006. 288-289. P-