Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)

2009 / 1. szám - TANULMÁNY - Forgó András: "... rediit tamen vacuus...". Egyházegyesítési kísérlet a 17. század utolsó évtizedében

A puritán sabbath Angliában, Új-Angliában és Magyarországon 95

te, láték egy mellette ülő tiszteletes férfinak kezében egy nyelveken lévő Bibliát, mellyet kérvén tőle kezemben venném, mellyet midőn forgatnék a végin akadék egy szép munkára, ottan Isten elmémben lövellé, mely szükséges volna az mi szegény nemzetünknek azt magyar nyelvre fordítani, mivel magyar nyelven az mi országunkban az BIBLIA is felette szűk... Ugyan ott az Úr lelkemet fel-indítá ezen munkának megfordítására...”10 Kapórajön most számunkra ez a kis közjáték, hiszen a „lelki dolgoknak vásárlása” céljából Londonban tanyázó magyar puritán vándordiák voltaképpen jócskán megtöri a sabbathot - még ha szent célból is - amikor padszomszédja könyvét elkéri, s abban lapozva egy angol hitéleti mű lefordítását határozza el, ahelyett, hogy a prédikációra figyelne. Valószínű, hogy maga Cranford tiszteletes úr is megdorgálta volna ezért magyar vendégét, hiszen - ahogyan egy korabeli angol puritáncsúfoló versike mondja: „A Tű Fejéhez címzett fogadóban/Nag’s Headnél, a Coleman Streethez közel/ Az ember tiszta Testvérekre lel,/ Kiknek oly erős vala hite/ Hogy a bűnös kocsmából templom épüle.”

Paul S. Seavernek egy Nehemiah Wallington nevű puritánról szóló könyvében tréfának ható leírást olvashatunk arról, hogy a főhős hogyan védekezett vasárnaponként a templomi szundikálás ellen. Többek között: csipkedte magát, harapdálta a nyelvét, vagy szurkába magát egy tűvel; később pedig szemesborsot, gyömbért, vagy szegfűszeget rágott, ugyanilyen célból.”11 Az angliai templomi „haszontalankodások” talán legalaposabb listáját egy német kutató, Urs Herzog gyűjtötte össze, akinek fő témája a katolikus barokk prédikáció volt ugyan, de könyvében németes alaposságú példatár olvasható, a híres, Cromwell-kortárs naplóíró, Sámuel Pepys istentiszteleteket érintő (főleg bíráló!) megjegyzéseiből, különösen is a „Predigtschlaf’-hoz vezető unalomról.12

S hogy egy kissé - audietur et altera pars - ízelítőt kapjunk a sabbath-vasárnap problematikából a világias-világfias Pepys emlegetése mellett egy lelkipásztor szavaiból is, tekintsünk bele egy másik, az életvidám naplóíróénál lényegesen szentebb diáriumba, Ralph Josselin angol puritán lelkipásztoréba. Ha ezeket az 1616-1683 között írott, 1976-ban hasonmás kiadásban is megjelent szövegeket számítógépes szókészlet-vizsgálatnak vetnénk alá, azonnal kiugrana - ami egyébként vizsgálat nélkül is - a „sabbath” kulcsszó-gyakoriságú használata. Legtöbbször ilyen, vagy ehhez hasonló szövegösszefüggésben: „...This weeke the Lord was good to mee, in helping me in the Sabbath” - azaz: „E héten az Úr kegyes volt hozzám vasárnapi teendőim során.”« De említhetnénk - a téma egyfajta variációjaként - egy 1646. december 6-i

10 Somosi Petkó János: Igaz és tökéletes boldogságra vezérlő út. Sárospatak, 1656. (RMK. I. 913.), Ajánló levél, 1. p.

11 Seaver, Paul S.: Wallington’s World. A Puritan Artisan in 17th-Century London. Stanford, 1985. 39. p.

12 Herzog, Urs: Geistliche Wohlredenheit. Die katolische Barockpredigt. München, 1991. 21-22. p.

*3 The Diary of Ralph Josselin, 1616-1683. Ed.: Macfarlane, Alan. London, 1976.19. p.