Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)

2009 / 1. szám - TANULMÁNY - Csorba Dávid: református tanári címerek 1665-66-ból

Református tanári címerek 1665-66-ból

Csorba Dávid

Tisztelettel ajánlom ezt az írást Győri L. Jánosnak, aki a puritán tanárok olvasójává nevelt

Takács Bélának, a sárospataki tanárnak és levéltárosnak a kiváló viselettörténeti monográfiáját posztumusz kiadta Dienes Dénes a Nemzet, egyház, művelődés sorozatban, melyhez most két apró kiegészítést fűzünk. A két kora újkori lelkész-tanár ábrázolás Martonfalvi Tóth Györgyhöz és idős Köleséri Sámuelhez kapcsolódik: a váradi Collegium tanárai voltak, majd a város török általi elfoglalását követően (1660) rövidesen mindketten Debrecenben kaptak állást. A lelkészi státusz mecenatúrájához tartozott a nemesség: Bethlen Gábor a lelkipásztori rendet egységesen megnemesítette. (1629. július 13.)1

A Martonfalvi Tóth György vezette debreceni iskolát és tanárait bőséggel támogatták. A fejedelem 3000 darabos kősó-alapítványi javadalmából jött létre és állt fenn Martonfalvi professzor harmadik tanári tanszéke.2 3 A fejedelem újabb kősó-alapítványának köszönhetően építették ki a Collegiumot mai kvadrát formájára (1662-68), és a szintén általa létrehozott bursa sacra jövedelmeiből (1666) támogatták a peregrináló diákok külföldi tanulmányait a protestánsüldözés (persecutio decennalis) legnehezebb éveiben.3 A város pedig egyedülálló módon „perpetuus professor”-ának választotta (1664), Apafi pedig - Bethlen Gábor elveit követve támogatta az egyházi értelmiséget - polgári előjoggal látta el, ami a foglalkozása miatti adómentességet és nemesi címert jelentett. Az 1666-os címer egyértelműen jelzi a megnemesített személynek a tanár funkciójából következő szakrális feladatát.

1 Barcza József: Bethlen Gábor, a református fejedelem. H. n., 2002. (Európai kérdések - református válaszok, Református Közéleti Füzetek, 7.) 136138. p.

2 Az 1626 óta működó' második tanszéket I. Rákóczi György újraalapította (1636), a fenti harmadikat Apafi tette lehetővé (1660), míg végül a negyedik a város költségén született meg (1704).

3 Géresi Kálmán: A kollégium külső történetének vázlata 1848-ig. In: A Deb- reczeni Ev. Ref. Főgymnasium Értesítője az 1894-95. iskolai évről. Közli: Dóczi Imre. Debrecen, 1895. 23-25. p.; Beke Antal: Az erdélyi káptalan levéltára Gyulafehérvárott. In: Történelmi Tár, 19. Bp., 1896. 50. p.