Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)

2009 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Borbély Tamás: Alexandersohn Jonathán és a csabai rabbiper

80

Egyháztörténeti Szemle X/4 (2009)

megígért az ügy tisztázására. Az inkább reformokra hajló, nyugatiasabb szemléletű pesti hitközség88 és az Alexandersohn segítségére sietők hamarosan elérték Szófér Mózesnál a „per újrafelvételét”, bár Szófér ezt egyáltalán nem tartotta szükségesnek.59

A pesti hitközség elöljárósága hét rabbit terjesztett elő Szóférnak, akik közül sorsolás útján három rabbit választottak ki az újbóli vizsgálathoz és a végleges ítélethozatalhoz. A három rabbiból álló bírói testület: Wiener Simon lovasberényi, Lévi Gedálja pásztói és Hirschfeld Hirsch aszódi rabbik.

Márkus Márton a hejőcsabai hitközség ez ügyben eljáró képviselője bízva igazukban és az első eljárás szabályszerűségében az alábbi kételyekkel és felháborodással fogadta az új eljárást:

.Alexandersohn Jonathán, aki jól tudta, hogy az elvesztett csabai községet nem egyhamar találandja ismét fel, nem annyira a’ szégyentől ’s megtört fennhéjazástól, mint a’ bitangolt keresetmódja elvesztéséből előre ellátott szigorú következményeknek sajnos érzetétől ostromoltatva, a’ főpapok iránt tartozó tisztelet és köteles függés korlátáit szétrontván, a’ pesti zsidó községhez folyamodott pártfogásért, mellynek közbenjárása által - jóllehet tisztelettel légyen megemlítve, ügyünkbe lett bírói beavatkozású jogát egészen felfogni képesek nem vagyunk -, miután a’ pozsonyi főrabbinus útján nevezett Alexandersohn Jonathán azt, hogy ügye bővebb nyomozása végett újobban három pap küldessék ki, csakugyan kieszközlötte,”* 59 60

Alexandersohn az új eljárás megindításával párhuzamosan a világi hatóságokhoz is fordult, ami egyházi belső ügyben szokatlannak tűnhetett a konfliktus résztvevői számára.

A Helytartótanácsnak 1835. május 17-én írt levelében saját szemszögéből összefoglalta a már lezajlott eseményeket, és kifogást emelt a csabai Márkus Márton tevékenysége miatt. A rabbi bepanaszolta a csabaiakat, főleg a Hejőcsabán tehetős embernek számító Márkust, aki szerinte másokat megvesztegetett és izgatott ellene. Márkusék vádjai szerint viszont ő vétkezett az egységes rituálé ellen és eltért a mózesi törvényektől. Az ügyben egyházi vizsgálat történt - írja Alexandersohn - de őt nem hallgatták meg, és követőit is megfélemlítették. Alexandersohn még azt is állítja, hogy a zsinagógában megverték a vizss8 BüChler Sándor: A zsidók története Budapesten a legrégibb időktől 1867- ig. Bp., 1901. 398-401. p.

59 Vö. Kohn, 1898-1899.17-20. p.

60 B-A-Z.M.Lt. IV. 501/e. 2555/1838. sz.