Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)

2009 / 1. szám - TANULMÁNY - Forgó András: "... rediit tamen vacuus...". Egyházegyesítési kísérlet a 17. század utolsó évtizedében

A puritán sabbath Angliában, Új-Angliában és Magyarországon 93

hogy a Szent Pál székesegyház üzletemberek találkozóhelye is volt (Jézus és a kufárok, P. É.), ahol számlákat állítottak ki, s arról is, hogy Wobernben 1612-ben a főgondnok vezényletével zajlott a már említett vasárnapi medvekínzás. Majd 25 évvel később Bedfordshire-ben (éppen a jeles puritán szerző, John Bunyan szőkébb hazájában!), Knottingly templomában, három egymást követő kedden (igaz, legalább nem vasárnapon) a templom legszentebb helyén, az Úr asztalán rendeztek kakasviadalokat.4

Az angol sabbath-Sunday problematika elmélyültebb, kevésbé anekdotikus elemzésére vállalkozott Edward Muir, aki Ritual in Early Modern Europe című könyvében egy tömör aforizmába foglalta az Úr napja megünneplésének lényegét, amely szerint a puritánok köreiben „Mindenkitől elvárták, hogy ugyanabban az időpontban ugyanazt a dolgot cselekedje (t. i. látogassa az istentiszteletet), ha így tettek, a közösséget erősítették.”5 Muir könyvének igen érdekes részlete az is, amelyben a kálvini „anti-liturgikus rítus” követőinek nevezi a puritánokat, akik az evilági (mundane!) anyagelvűség lelki fontosságára összpontosítottak abban a vallásos közegben, amely többnyire elvetette az anyagi világ elemeit. Ez a paradoxon illusztrálható a Cambridge-i Emmanuel College (a magyar diákok puritán fészke, többek között Med- gyesi Pálé) példáján és gyakorlatán. Amikor a régi dominikánus épületet átalakították, a puritán kollégiumi háznagyok a barátok kápolnájából csináltattak ebédlőt az új kollégium számára, így a diákok mindennapi kenyerüket pontosan azon a helyen törték meg, ahol egykor az úrfelmutatás zajlott.”4 5 6 7 Ez a példa annak bizonyítására is kiválóan alkalmas, hogy az igazán elkötelezett puritánok nem a „vasárnapi keresz- tyénségnek”, hanem az élet minden napjára kiterjesztett Úr napjának a hívei voltak, továbbá emelkedettség és gyakorlatiasság mindenkori összekapcsolásának.

Egy kitérő erejéig még visszatérve Dennison könyvére: e jeles munka címét - A lélek vásárnapja - éppen abból a számtalan kiadást megért, nagyon sok nyelvre lefordított műből, Lewis Bayly The Practice of Prefy-jéből vette, amely, Medgyesi Pál kiváló fordításának jóvoltából, az első számú puritán sikerkönyv lett Magyarországon.? E vasárnapi vásár-jelenséget Medgyesi így ültette át magyarra: „...fontold és gondold meg ugyan valóban, hogy ha a táncolás, alakozás, álorcás játszás, kártyázás, kockázás, ostáblázás, latorkodás, lövöldözés, labdázás, vadak rítatása, tobzódás, duskálás és több eféle balgatag hívságok, farsangolások, majmoskodások, komandarozások, oly magad gyakor4 Kaplan, Benjamin J.: Divided by Faith, Religious Conflicts and the Practice of Toleartion in Early Modem Europe. Cambridge-Massachusetts-London, 2007. 63-64. p.

5 Muir, Edward: Ritual in Early Modern Europe. Cambridge, 1997. 56. p.

6 Uo. 176. p.

7 Erről bővebben: Petrőczi Éva: „Nagyságodnak alázatos lelki szolgája”. Tanulmányok Medgyesi Pálról. Bp.- Debrecen, 2007. (Nemzet, egyház, művelődés, IV.) 87-93. P-